Megújul a hagyomány Nemescsóban: meleg étellel segítik az anyukákat a szülés utáni első időkben

Amikor az anyuka hazakerült a kórházból, a komatál közösségbe belépett lányok, asszonyok nemcsak köszöntötték, hanem valódi segítséget is nyújtottak két hétig: maguk főzte meleg ételt hordtak, hogy megkönnyítsék az első időket, a kis jövevény körüli teendők ellátását.

Szerdahelyi-Bánó Irénnek az első kislánya, a még csak 2,5 éves Hanna is sok figyelmet, törődést és játékot igényel, így az édesanyának valóban könnyebbség volt, hogy az újdonsült komaasszonyok hozták a finomságokat, amiknek nem mellesleg az apuka is örült. Kaptak nádudvari cserép éthordót, amelynek edényei bőrszíjjal vannak összefűzve, igazi kézműves termék, méltó a hagyományos ételek szállításához.

Főztek a falubeliek házi gyöngytyúk- és galamblevest, krumpligombóc- és zsemlegombóclevest, csirkebecsináltat, húslevest. A második fogások között volt rántott csirkemell, de gánca, túrós és darás mácsik is, utóbbihoz egy üveg házi eperlekvárt is kapott az anyuka kékfestő szütyőben. Kékfestő anyagból szabták az úgynevezett komakendőt is, amiben az éthordót nap mint nap szállították.

Az eszközöket az anyuka csak átmenetileg használja, mert nem ő, hanem a komatál közösség kapta a Nemzeti Művelődési Intézettől – Lakitelekről hozták –, így ha majd újra gyermek születik a faluban, annál a családnál szolgálnak tovább. Az ajándékcsomagban egy nemzeti színű szalaggal átkötött pólyás rongybaba szimbolizálja az újszülöttet.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a Nemzeti Művelődési Intézet pályázatot hirdetett országosan a komatálas hagyomány újraélesztéséhez szükséges használati tárgyak készítésére, így most százszámra vannak olyan kézművesipari termékek, amikből választhatnak az alakuló közösségek. A régi komatálnak is számtalan variációja van, alternatívája a cserépedényekből álló háromemeletes éthordó, a praktikum miatt itt ezt választották.

A Tézsula Egyesület révén a hagyományőrzés élő gyakorlat Nemescsóban, így tudták, hogy az újszülöttek körüli közösségi segítségnyújtás is működött az eleiknél; a 19. század végén, 20. század elején született nemzedék idejében még szokás volt. Szerdahelyi-Bánó Irén meséli, hogy az egyesületi elnök, Mayer Tiborné nagyanyja volt a faluban a bába, aki nemcsak a babák születésénél volt jelen, hanem utána is visszajárt a fiatalasszonyokhoz segíteni, egyebek között a mosásban is, ami akkor, nem lévén mosógép, nagy jelentőséget kapott. Az a gesztus is nagy érték, ami mindig természetes volt a falubeli asszonyok között, hogy vigyáztak egymás gyermekeire.

Régen a keresztszülőket hívták komának, a mostani közösségbe pedig mindenkit bevettek – barátokat, ismerősöket, szomszédokat –, aki ebben szeretett volna részt venni. Nemcsak idősebb asszonyok vannak benne, hanem fiatalok is, kisgyerekes és még gyermektelen nők, akik különben is számíthatnak egymás segítségére, a komatál közösség megerősíti őket ebben. Azzal is, hogy ha valaminek a kivitelezéséhez férfierő kell, színre lépnek a komák, akik a nevezett asszonyok férjei. Úgymond „kötelezi” őket a tagság, de nem nyűgként, hiszen a szívességek nyújtása, a szükséges munkák elvégzése kölcsönösségre épül.

– Kaptam az asszonyoktól sok jó szót, a levesek, húsok mellé rétest, buktát, palacsintát, és ami a legszebb volt, madártejjel vártak, amikor hazajöttem a kórházból. Ez is szokás a faluban, ma is, hogy aki beteg volt, vagy valamiért legyengült, vagy valamilyen nehéz időszakon van túl, madártejet adnak neki. Mindenki nagyon szereti. Régen kosárban hozták a tálat, az éthordózás annak a mai változata. A férjemnek is jólesett a sok finom étel, nem keveset dolgozott, dolgozik a házunkon, a kertben – mondja Szerdahelyi-Bánó Irén, aki egy éve polgármester a faluban, korábban, az édesapja, Bánó András volt a falu első embere, kétszer is megválasztották.

A 31 éves fiatalasszony nagy örömmel vette a komatál közösséget építő kezdeményezést, amivel történetesen őt is felkarolták (a „karonfogó” kulcsszó ebben a faluban, mert tényleges gyakori gesztust takar).

A háromszáz fős községben évente két-három gyermek születik. Idén már az övé előtt született egy baba, és most nincs kilátásban születés, nem tudnak arról, hogy jelenleg valaki várandós volna. Az anyuka úgy véli, hogy a kislánya mint „a közösség legkisebb tagja” már a születésével bevonódott a közösségépítésbe, ami fontos céljuk.

– A családunk számára nagy boldogság és megtiszteltetés, hogy a mi kislányunkkal éled újjá ez a hagyomány Nemescsóban. Hálásak vagyunk ezért a komatál közösségnek, és bízom benne, hogy még sok családnak tudunk majd segíteni, és még jobban odafigyelünk egymásra – fogalmazta meg Szerdahelyi-Bánó Irén.