Százhatvan éve született Márkus Emília

A Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja, Márkus Emília színésznő 1860. szeptember 10-én született Szombathelyen. Nem mindennapi életet élt, kijutott neki a jóból és a tragédiából is. Az ő életéről mesélt Csonka Szilvia, a Weöres Sándor Színház színésznője, aki Horváthné Kupi Ildikó Híres szombathelyi nők: Márkus Emília című könyvéből felolvasva ismertette a „szupersztár” életútját a Krúdy Klubban, ahol csütörtök este szép számban gyűltek össze a nézők. Végigkövethetjük a „szőke csoda” életét gyermekkorától kezdve a színpadon töltött éveken át visszavonulásáig és haláláig. Szó esett családjáról, híres rokonáról, Horváth Boldizsárról, a tragédiával végződő első házasságáról, és második férjéről, aki a kedvéért a nevét is megváltoztatta.

Márkus Emília élete végéig hűséges maradt első színházához, amely 1877-ben elsőként szerződtette, és ugyanilyen hű maradt Shakespeare-hez is, 56 év alatt tizenhét Shakespeare-­darab tizenkilenc különböző szerepét tudhatta magáénak. Emellett szülővárosát sem felejtette el soha, Szombathely mindig úgy élt benne, mint „a legszebb kép, mint maga az elképzelt, s annyiszor megálmodott mennyország”.

A jelmezbe bújt Csonka Szilvia igazán megtisztelő feladatnak tartja Márkus Emília megszemélyesítését, és már nem először teszi ezt. A színház nyitóelőadásában, a 9700-ban is ő alakította az egykori dívát.

Félig-meddig önmagát kell eljátszania, hiszen saját bevallása szerint sok a közös vonás bennük, így például pályájukat is hasonlóan kezdték – belebakiztak előadott szövegükbe, de közös jellemző a hadarás is. A színésznő szívesen visszautazna az időben is, Márkus Emíliát igazán szerencsésnek tartja, mert nagyon jó szerepei voltak. Kudarc soha nem érte, minden szerepből kihozta a legjobbat.

Pályafutása 75 éve alatt 365 szerepet játszott el, ’47 nyarán még verseket szavalt a Vígszínházban. Végül 1949 szentestéjén, 89 évesen, Budapesten hunyt el, december 27-én dísztemetéssel temették el.