A hód természetes ellensége a farkas volna, amely visszaszorítaná a folyókhoz

Számos helyen probléma, hogy a hódok gátjaikkal megemelik a patak vízszintjét, de az állat más károkat is okoz. Répce­lakon például egy magánkert gyümölcsösébe fúrta át magát a kerítés alatt a hód – a Répce árapasztójából, a kanálison tud feljönni –, és megrágott egy barackfát. Itt dolgozott a napokban Fera Gábor zoológus, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, aki válaszolt a kérdéseinkre. Túlzott mértékűnek ítéli-e meg a hód elszaporodottságát? Mi indokolja még az állat védettségét? Hogyan lehetne szabályozni az állományát?

Amint tőle megtudtuk, a sokak által betelepítettnek tartott állat, a hód Magyarországon őshonos, már az ember előtt itt volt a Kárpát-medencében. Vas megyében az eurázsiai hód (Castor fiber) jelentős, a becslések szerint ezer egyed él a különböző folyó- és állóvizeken. Állománya megerősödött ugyan, de szapora állatnak nem mondható, a nőstények 50-70 százaléka hoz évente egy, maximum két utódot. Míg Vas megyében gyakran kerül az ember szeme elé, a védett státusz az országos állományra értendő. Európából szinte majdnem eltűnt a faj a túlzott vadászat következtében, fontos, hogy ez ne történjen meg újra – hangsúlyozta a szakember.

Magyarországon 1854-ben lőtték ki az utolsó példányt Ács közelében, és a következő százötven évben a faj tulajdonképpen kipusztultnak volt tekinthető. Sokan nem tudják, hogy az 1980-as években újra megjelenő első hódcsaládok – például a Szigetközben és a Kerkán – Ausztria és Horvátország felől természetes úton jutottak el Magyarországra. A későbbi, természetvédelmi szakemberek által történt betelepítés némiképp felgyorsította a folyamatot, de a program a természetvédelmi, vízügyi és erdészeti hatóságok engedélye mellett zajlott.

A zoológus úgy látja, hogy a hódok „ökoszisztéma-mérnök” mivoltuknak köszönhetően fontos elemei a hazai állatvilágnak, hiszen a gátak mögötti duzzasztott szakaszok, valamint az elöntött területek új élő- és táplálkozóhelyként szolgálnak kétéltűeknek, madaraknak (például: jégmadár, daru) és halaknak is. A hódgátak természetes víztisztítóként is értelmezhetők, és mivel a hódok nem igényesek a vízminőségre, a szennyezettebb vizekben létrejött gátrendszerek természetes szűrőképessége kimondottan szerencsés a jobb ökológiai állapot elérése szempontjából. Az elmúlt tíz-húsz év folyamatos felmelegedései miatt sok patak vízállása ingadozik, vagy teljesen ki is száradnak. Ezek esetében a hódgátak vízvisszatartása nélkülözhetetlen a többi vízhez kötődő állatfaj túléléséhez (például kagylók, csigák, szitakötők, kérészek, halak, kétéltűek).

Fera Gábor kifejtette: manapság a vízgazdálkodási gyakorlat jelentősen megváltozott, a növénytermesztés és halgazdálkodás intenzívebbé vált a 170 évvel ezelőttihez képest, így mondhatjuk, hogy „elfelejtettük” a hódokkal való együttélést. Korábban a pézsmájukért, bőrükért/prémjükért, valamint húsukért nagy becsben tartott és vadászatukkal Európa szerte kipusztulásra ítéltetett állatok presztízse csorbát szenvedett.

– Mivel a hasznosításuk nem volna megoldható – a prémek iránti kereslet csökkent, a gyógyszer- és illatszeripar technológiailag átalakult –, a hódokkal kapcsolatos problémák az érintettek összefogását követelik. Röviden: újra meg kell tanulni együtt élni velük – mondta a nemzeti park munkatársa. Hangsúlyozta: a törvény szerint a károsult kötelessége védekezni, ugyanúgy, mint a nem védett állatfajok esetében teszi. Ezenfelül kérheti a természetvédelmi hatóság – tehát a Vas Megyei Kormányhivatal – segítségét.

A zoológus úgy látja: hosszú távon megoldás lehet a hód természetes ragadozóinak, például a farkasnak a megjelenése, amely zsákmányolással csökkenti a hódok létszámát, és visszaszorítja őket a folyókhoz. Ha a kis patakokról, csatornákról, tavakról a hód visszahúzódik, az emberekkel való konfliktusok is csökkennek.

Addig is közös cél, hogy e védett faj megőrzése mellett a lehető legkisebbre csökkentsék az általa okozott károkat. Ezért az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a gyakorlati védekezéssel kapcsolatos útmutatásokkal próbálják ellátni a vízügyi szakembereket, a gazdálkodókat, területtulajdonosokat, horgászokat is; például a gátakban szerelhető áteresz a duzzasztás mérséklésére, a gyümölcsfák egyedi védelmet kaphatnak.