Szellemekről és boszorkányokról Szentgotthárdon

A Szellemek éjszakája elnevezésű éjszakai túrát 2012-ben rendezte meg először Orfaluban a Rábavidéki Szlovén Kulturális és Turisztikai Egyesület. Ekkor még csak egy néhány tucatnyi helyi fiatal vállalkozott arra, hogy az érdeklődőknek bemutassák a környéken egykor élt emberek hiedelemvilágát. Rövid idő múlva a Magyarországi Szlovének Szövetsége társ­szervezőként csatlakozott a programhoz. Az október harmadik szombatjára időzített, sötétedés utáni erdei túra azóta a rábavidéki szlovénség egyik leglátogatottabb programja lett. Az utóbbi időben már több százan gyűltek össze a szlovén tájház udvarán, hogy napszállta után elindulva végigjárják a garantáltan borzongató öt kilométeres túrát.

Ebben az évben a koronavírus-járvány miatt nem lett volna biztonságos megszervezni a nagy tömegeket vonzó rendezvényt. Hogy a hagyomány mégse szakadjon meg, a szervezők úgy döntöttek, hogy egy minikonferenciával, az Orfalu környéki népi hiedelmekről folytatott beszélgetéssel pótolják az élményt. A Szlovének Házába hívták az érdeklődőket, ahol először egy rövidfilmen vetítették le az elmúlt évek túráinak emlékezetes mozzanatait. A továbbiakban pedig elméletben esett szó azokról a természetfeletti lényekről, akik a Rábavidéken élő emberek világát benépesítették, és az éjszaka az erdőn át haladókat ijesztgették.

A túrákon a képzeletbeli figurákat hiteles maszkokba és jelmezekbe öltözött fiatalok szokták megjeleníteni. A séta során mindig hét erdei állomás szolgál a hét rémisztő lény életszerű bemutatására – ezúttal az érdeklődőknek Holecz Károly, a rendezvény ötletgazdája mesélt az elvarázsolt figurákról és a hozzájuk fűződő hiedelmekről. A boszorkányok a tűz körül ülve mormolják varázsigéiket, főzeteket készítenek, rontást hoznak emberre, állatra, termésre. Velük szemben áll a férfi boszorkány vagy varázsló, aki a boszorkányok átkait képes levenni. A garabonciás vagy fekete diák egy olyan vándor, aki megzavarodott a sok tanulástól. Fekete kabátban, kalapban, könyvvel a kezében jár és az ördöggel cimborál. Vihart, jégesőt hoz, ha kinyitja a könyvét, de megszelídül, ha tejjel itatják. Az ördög, a gonosztevő a túra leglátványosabb figurája. Az egykori hiedelemvilágban betöltött fontos szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy számos népmese szól – a szlovén és a magyar hagyományban egyaránt – az asszonyról, aki furfangjával rászedi az ördögöt.

A lidérc a közismertebb ijesztgetők közé tartozik: a fehér ruhás nő képében megjelenő figura éjszaka megjelenik az ágyunknál és fojtogatva rátelepszik a mellkasunkra. Talán kevesebben „találkoztak” viszont a tüzes lidérccel. Mivel a paraszti világban a föld volt a legnagyobb érték, az emberek elátkozták azokat a földmérőket, akik rosszul mérték ki a mezsgyét. Az átok súlya alatt nem tudtak a túlvilágra jutni, ezért a lelkük éjszakánként szikrázó lidérc formájában lebeg a földterületek határánál. A hetedik baljós figura pedig maga a halál, aki eljön a bűnös emberekért, hogy kaszájával elkaszálja és a pokolba vigye őket.

Bár az éjszakai erdő hangulata az idei programból kimaradt, de talán kárpótolta ezért a megjelenteket, hogy alaposabban ismerkedhettek meg a rábavidéki népi hiedelemvilággal. A beszélgetésbe bekapcsolódott Jelka Pšajd muraszombati néprajzkutató, aki arról számolt be, hogy milyen különbségekkel élnek a hasonló népi hiedelmek a Muravidéken – az ördög például nem vörös, hanem zöld színű. Az apátistvánfalvai Oreovecz Jenőné, Aranka néni pedig mesékkel, történetekkel színesítette az elhangzottakat. A szlovén nyelvű beszélgetésen részt vettek a Szlovén Kulturális Örökségvédelmi Intézet munkatársai is.

Reméljük, jövő októberben ismét az orfalui erdőt népesíthetik majd be a különös lények, élményteli módját kínálva a népi hagyományok ápolásának.