Németh S. Katalin irodalomtörténész, könyvtárvezető katalogizálja az emlékeit is

Izgalmas kortörténeti kötet jött létre a „hetvenkilenc jeles hetvenes” néha vallomásos összegzéseiből. A Napút évkönyv bevezetője meggyőződéssel állítja, hogy a mai hetvenesek voltaképpen az új ötvenesek: ha a megszólítottak vitalitását és munkabírását nézzük, mindenképpen. Csak a dióhéjban megvillantott – rendszereken átívelő – életutak gazdasága jelzi az évek (sokszor fölfoghatatlan) számát.

A kötetben szerepel mások mellett Ambrus Lajos író (a jelszó nála is Kemenesalja), Beregszászi Olga színész, Cakó Ferenc grafikus, Gryllus Dániel zenész, Hortobágyi Éva műsorvezető-szerkesztő, Mikó István színész, Kulcsár Szabó Ernő irodalomtudós, Vámos Miklós író, Valló Péter színházi rendező – és Németh S. Katalin irodalomtörténész, könyvtárvezető.

„Amikor a megtisztelő felkérés örömén és a 70 év hivatalos levélben először olvasott sokkján túlestem, első gondolatom a kezdő három szó volt” – kezdődik Németh S. Katalin összegzése. „Mint filológus és könyvtáros még saját életem, visszaemlékezéseim is katalogizálom, tehát akikre és amire most visszaemlékezem, az három katalógusfiókba vagy komputerizált adatrendszerbe sorolható.” Íme: Személyek, helyszínek, munkák.

Az életében fontos szerepet játszó személyek közül elsőként a szüleit említi Németh S. Katalin. Édesapját, Németh Lajos magyar–német–történelem szakos tanárt, a celli gimnázium egykori igazgatóhelyettesét, aki megjárta a Dont is, nemrégiben százévesen hunyt el – és akitől Katalin az irodalom szeretetét úgy szívta magába, mint a levegőt. Édesanyja, Németh Katalin az MNB főelőadója volt, tőle örökölte a filológiában kötelező pontosságot és a „zárkózottsággal párosuló barátkozási kedvet”. A szegedi egyetemen a temperamentumos Kovács Sándor Iván és a halk iskolateremtő, Keserű Bálint által nyíltak meg előtte a régi magyar irodalom szépségei, Klaniczay Tibor, a régi magyar irodalom pótolhatalan tehetségű professzora pedig munkahelyi igazgatója volt. A helyek és személyek persze összekapcsolódnak. Kemenesalja, Szeged, aztán máig második otthona, Budapest: előbb az OSZK-ban, aztán az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott; előbb egyetemi doktor, aztán MTA kanditátusi fokozatot szerzett.

Kedves külföldi városa Wolfenbüttel (Alsó-Szászország), ahol 1985 és 2005 között évente eltöltött ösztöndíjasként egy-két hónapot: a világhírű barokk könyvtár adott kutatni valót. A régiséggel foglalkozó tanulmányok, bibliográfiák – nemrég kötete is megjelent – mellett nagy kedvvel ír művelődéstörténeti kritikákat. Ilyenkor „nem a bírálat lehetősége, hanem új ismeretek megszerzése” a vonzó számára.

2018-ban megkapta az MTA Irodalomtudányi Intézetének Tarnai Andor-díját, szülővárosa Kresznerics Ferenc-díjjal tüntette ki.

Erről nincs szó a Napút-évkönyvben, de neki vannak a világon a legszebb, legragyogóbb virágai.

Kiemelt képünkön: Németh S. Katalin irodalomtörténész, könyvtárvezető Celldömölkön született. Második otthona Budapest