Ismét megcsodálhatjuk a korábban Celldömölkön is vendégeskedő Munkácsy-tárlatot

A kiállítás a Munkácsy Alapítvány és a celldömölki önkormányzat együttműködésében jött létre. Szenzációnak pedig azért nevezhető, mert a Munkácsy-gyűjtő – a festőművész földije: ugyancsak munkácsi születésű – Pákh Imre nem mindennap tette lehetővé, hogy a tulajdonában lévő, rendkívüli értéket képviselő műalkotásokból kiállítást szervezzenek, főleg nem egy kisvárosi intézményben. Olyannyira nem, hogy korábban még nem volt arra példa, hogy egy állandó múzeummal, képtárral nem rendelkező város Munkácsy-tárlatot rendezhetett volna. A kiállítás komoly előkészületeket igényelt.

Első lépésként fogadóképessé kellett tenni a KMKK galériáját: nemcsak színvilágában – hogy a festmények a lehető legjobban érvényesüljenek a térben –, hanem megvilágításában, hőmérsékletében, páratartalmában is. Tulajdonképpen (ahogyan ezt azóta is számontartjuk) így született meg a KMKK Móritz Galériája, ahol aztán a Munkácsy-tárlat óta is rendszeresen kínálnak tárlatokat; elsősorban kemenesaljai, nemegyszer méltatlanul feledésbe merült képzőművészek alkotásaiból válogatva.

Munkácsy Mihály húsz festményével találkozhatott a „bordó szalonban” a látogató: április végétől július végéig. Néhány korai realista életképvázlat mellett megjelentek itt a Munkácsy-életműből az 1880-as évek szalonképei – Merengő nő, Két család a szalonban, Hímző nő –, az ugyancsak nagy népszerűségnek örvendő tájképek – Cigányok az erdő szélén, Téli táj – és portrék is, köztük a Madame Chaplint ábrázoló festmény. A celli Munkácsy-tárlatnak rendkívüli sikere volt, Celldömölk és Munkács testvérvárosi kapcsolatba lépett.

Nyolc év elteltével pedig módunk nyílik arra, hogy újra felidézzük a Munkácsy-élményt: virtuálisan. A visit360.net felületen indulhatunk el arra a „360 fokos sétára”, amely a Dr. Géfin térről indul, onnan vezet be a KMKK-ba, föl a „bordó szalonba” – ahol cím szerint is azonosíthatjuk a kiállított festményeket. Virtuális időket élünk: így válhat jelenné a múlt.