mezőgazdaság

2021.04.22. 07:00

Már vetik a kukoricát Vasban – A fagy nem hiányzott, az eső nagyon kellett a földeknek

Volt, ahol a fagyok nagy károkat okoztak a repcének, máshol nem bántotta a hideg a növényeket, az eső azonban mindenhol jól jött, ahogyan már az igazi jó időt is mindenki várja.

Budai Dávid

Megviselte a repcét a fagy, van, ahol 50 százalékos a kár, főleg a laposabban fekvő területekre vetett növények szenvedtek komolyabb sérüléseket, tudtuk meg a 110 hektáron gazdálkodó Kiss Jánostól, a Gazdakör Répcelak alelnökétől, akit a tavasz derekán tapasztalható csípős időjárás következményeiről és az aktuális mezőgazdasági munkákról kérdeztünk. A hideggel tehát meggyűlt a bajuk a répcelakiaknak, viszont az eső a gabonának nagyon jól jött, mondhatni, az utolsó pillanatban érkezett. Jól áll a vetés, szép termés ígérkezik. Igaz, a tavaszi árpán azért meglátszik a márciusi csapadékhiány. A legfontosabb feladat jelenleg a kukorica vetésével lenne.

A kukorica fele ugyanis még hátravan, de most várni kell, míg szikkad kicsit a föld, aztán ha tovább melegszik a talaj, jöhet a szója vetése is. A vetéseken kívül természetesen napirenden van még a növényvédelem és a táp­anyag-utánpótlás kérdése is, és az őzek táplálkozási szokásaival is nehéz megbékélniük a környéken élőknek. Az ötvenfős csoportba verődött állatoknak ugyanis szemlátomást eszük ágában sincs behúzódni a fák közé, jól érzik magukat a repcében is. A gazdák nem találkoznak, a gazdaköri gyűlések a járvány miatt jegelve vannak, pedig nagyon hiányoznak, hiszen a telefonos kapcsolattartás azért nem az igazi – mondja János, aki a járvány lecsengése mellett az igazi jó időre vár.

Kissé távolabb mások a gondok, de hasonlóak a vágyak. Patthy Sándor a Répcelaktól alig fél óra autóútra lévő Bük, Lócs és Csepreg környékén gazdálkodik háromszáz hektáron. Ő repcét, őszi búzát, őszi árpát, kukoricát és lucernát vetett, utóbbit az állatok miatt. Sándor a kukoricavetéssel most szombaton végzett. Muszáj volt sietni, mert a hétfőn érkező rossz idő keresztülhúzta volna a számításait, ezért még az éjjel is a határban találta, csak éjfél előtt háromnegyed órával kerültek földbe az utolsó kukoricaszemek.

A vetés jól sikerült, ideális körülmények közé érkeztek a magok. Ami a többi kultúrát illeti, a búza most kap majd egy adagot szárszilárd­ság-növelőből, lombtrágyából és gombaölőből, de idén már a repcét is kétszer kellett permetezni a kártevők ellen. Ahogyan már jó ideje, idén is enyhe volt a tél, ám Sándor szerint ez a növényvédelem szempontjából majdnem mindegy, ahhoz ugyanis, hogy a hideg tényleg megtizedelje a kártevőket, hosszan tartó kemény télre volna szükség, arról nem is beszélve, hogy a kártevők egyre ellenállóbbak, ezért aztán nem lehet megúszni az ellenük folyó harcot soha.

Nála a legutóbbi hidegbetörés nem okozott nagyobb kárt a növényekben, a virágzást ugyan kicsit visszavetette, de a repcének még talán használt is, mivel nem nyúlt meg, inkább tovább bokrosodott. Most viszont már tényleg a fagymentes nevelőidőt várja ő is, szél nélkül, de azért nem bánna mellé még egy kis esőt, mivel abból sohasem elég.

A földek mellett Sándornak ott van még az állatok gondja, hatvan marháról és hatvan sertésről gondoskodik.

Hivatalosan a húsukért tartja őket, gyakorlatilag azonban szinte csak a trágyájukért, mert a földeknek azért az az igazi, nem a műtrágya. Az állattartásba belefektetett munka és pénz ugyanis egyáltalán nem áll arányban azzal a haszonnal, amit hajtanak. Az, akinek csak földjei vannak, kihasíthat az évből egy-egy pihenősebb hónapot, de aki állatokkal is foglalkozik, annak még az ünnepnapok sem számíthatnak.

Kiemelt képünkön: Kiss János, a répcelaki gazdakör alelnöke eddig a tervezett kukoricamennyiség felét szórta ki

Ezek is érdekelhetik