A sok eső neveli a szőlőt, de a sár és a szél nehezíti az aktuális munkákat – A csepregi hegyen jártunk

A hajtásválogatás kézzel történik, a tőkefejtől vízszintesen, a drótra hajtott vesszőről kell letörni a felesleges hajtásokat onnan, ahol túl sűrű, szakmai tapasztalat kell hozzá. Csak emberi szemmel lehet eldönteni, hogy melyik maradjon fenn, ennek a munkának nincs gépesített változata. A tőke függőleges részéről azonban lehetséges géppel lepattintani a felesleges hajtásokat, Horváth Gábornak van ilyen, a traktor oldalára szerelhető. Saját maga szerelte össze a tartószerkezet átalakításával; hidro-motor pörgeti azokat a nyelveket, amelyek megtisztítják a törzset. Eddig nagy volt a sár, nem lehetett géppel rámenni a földre.

– Minden munkalehetőséget úgy kell kilopni az időből, mert rengeteget esik, a fű is nagyra nőtt. A májusi eső aranyat ér, neveli a növényt, csak nem ennyit gondoltunk. Hűvös idők vannak, a szőlőnek előbbre kellene tartani – mondta a sorok közt a hét első napsütéses napján, szerdán. Permetezni jött ki – és a szélcsendet várta –, mert a sok eső után védeni kell a szőlőt a gombák ellen is. A sok nedvesség rendkívül kedvező számukra, ilyenkor támad a peronoszpóra és a lisztharmat, és még virágzás előtt „meg kell fogni” a betegséget.

Egy másik szőlősgazdától, Horváth Józseftől megtudtuk: a vadkárelhárításnak is most van itt az ideje, nem akkor, mikor az őz már legeli a hajtásokat. Április vége óta dolgozik azon, hogy távol tartsa őket. Riasztó az őzek számára az emberi haj illata, a tigrisvizelet-szagú spray, de az is, ha káli szappannal lefújják a hajtásokat virágzás előtt, mert azt a vad keserűnek találja. Horváth Józsefnek az a filozófiája, hogy az őzek akkor foglalnak territóriumot, amikor dörzsölik az agancsukat, amikor még nincs hajtás, és ekkor kell a gazdának megtenni a kárelhárítás első lépéseit. Ha már kijelölte a területét, késő. Az őz megfigyeli, hogy mikor megy le az ember a terepről, és jön legelni. Csak a nagyobb gazdák tudnak sok pénzt áldozni kerítésépítésre.