Az idén a Steller Mária Védőnői Díj Vas megyei nyertese: Dériné Tóth Andrea

A területi védőnők kiemelkedő szakmai munkáját és elhivatottságát ismeri el a díj, különösen a három év alatti gyermekes családok támogatásában, és felhívja a társadalom figyelmét a védőnők áldozatos munkájára. Minden évben minden megyéből egy védőnő kapja meg a díjjal járó oklevelet és Anyaság plakettet.

Hogy ki, arról dr. Réthelyi Miklós korábbi nemzetierőforrás-miniszter és Odor Andrea országos vezető védőnő elnökletével héttagú szakmai zsűri döntött az idén is a területi vezető védőnők felterjesztését követően. Dériné Tóth Andreának, a Csákánydoroszló Védőnői Szolgálat területi védőnőjének ez az első elismerése. A családok életében, terepen 23 éve végzett mindennapi munkája mellett babamasszázs-oktató, perinatális szaktanácsadó, a Magyar Védőnők Egyesületének Szombathely-városkörnyék – Körmend szakosztályvezetője, a Vasi Védőnőkért Alapítvány kuratóriumi tagja, legutóbb pedig könyvet írt a körmendi védőnőkről.

– Mindenképpen gyermekekkel szerettem volna foglalkozni, ez vitt a pálya felé. Az Entzbruder Dezső Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem, ami általános ápoló és asszisztens végzettséget adott. Óvónőnek készültem, de nem volt elég jó énekhangom. A POTE Egészségügyi Főiskolán a védőnő szakirányt választottam – 1998-ban végeztem. Az Őriszentpéteri Védőnői Szolgálatnál dolgoztam másfél évig – közelről megtapasztalhattam az Őrség varázsát, az emberek kedvességét. Elfogadtak és befogadtak, Gergócs Miklósné Klára kolléganőm mellett pedig sokat tanultam. A segítő szakmában a személyiségünkkel dolgozunk. Lelkiismeretesen tettem a dolgomat, de akkoriban még leginkább tankönyvi dolgokat és a területi gyakorlaton szerzett tudást adtam tovább az anyukáknak. A várandóssággal, a gyerekeim születésével, nevelésével szerzett tapasztalat hozzáadódott ehhez – addigra már átkerültem Csákánydoroszlóra.

Most 73 család körülbelül 90 gyermeke tartozik hozzá 0-tól 6 éves korig – a megyében az egyik legnagyobb vidéki körzet az övé. Csákánydoroszló folyamatosan fejlődik, sok a betelepülő, nyolcosztályos iskola, óvoda működik, és épül a bölcsőde – a jövő tehát biztató a gyermeklétszám szempontjából.

A családgondozás a kialakult bizalmi kapcsolat alapján működik. A munkájához kreativitásra, megértésre, megérzésekre és jó szemre is szükség van. Ahhoz például, hogy időben felfedezze a gyermek mozgás-, értelmi, érzelmi fejlődésében való eltérést. A védőnőségben számára az is csodálatos, hogy az idén már azok a 2000-es évek elején született gyerekek jelentkeztek várandósnak, akik anno nála születtek. Sokat változott azóta a világ, de úgy érzi, az anyukák védőnővel való kapcsolata ma is fontos. Persze jóval több információhoz hozzájutnak az internetről, mégis maradnak kérdéseik.

Gyakran kell segíteni a fiatal szülőket az anyává és apává válás folyamatában. Nem élnek együtt a generációk, nincsenek családi minták, példák. A mai énközpontú társadalomban támogatni kell őket abban, hogy hallgassanak a megérzéseikre, alkalmazkodjanak gyermekük szükségleteihez. A várandósgondozásnak, védőnői munkájának nagy része mentálhigiénés támogatás. Szülésfelkészítőre is járnak hozzá a fiatal várandós párok.

Két éve végzett az ELTE PPK Pszichológiai Intézetében perinatális szaktanácsadó-képzést, ami holisztikus szemlélettel közelíti meg a fogantatás-szülés-születés-családdá válás témáját. Andi régóta tart már csecsemőmasszázs-tanfolyamot Körmenden; Csákánydoroszlóban baba-mama klubot vezet – kezdeményező anyukák, családok jönnek össze a foglalkozásokon, akik szívesen vannak együtt – alig várták, hogy a pandémia után újrainduljon a klub – mondja.

Önkéntes munkát is vállalt: a Magyar Védőnők Egyesületének 38. számú szakosztályát vezeti. És ami viszonylag friss történés az életében: tavaly két kolléganőjével megalapították a Vasi Védőnőkért Alapítványt. Védőnőknek szerveznek programokat, továbbképzéseket – ott kuratóriumi tag. A legújabb projekt: könyvet írt egykori és mostani kolléganőiről (1952-től kezdve napjainkig), a Körmendi Védőnői Szolgálat történetéről, Körmend gyermekegészségügyéről, összegyűjtötte a gyermekorvosokat. Idős asszonyokat kutatott fel, akik még jártak a Zöldkeresztbe (a város és a környék egészségügyi ellátását szolgálta), és történetmesélős részt is csempészett a kötetbe. A könyv kiadásra vár, ehhez még támogatókat keres.

Szóba kerül a pandémiás időszak is: a Covid megnehezítette a munkát – online nem valósítható meg minden úgy, mint élőben –, de együttműködőek voltak az anyukák, mondja. – Kihívást jelentett, hogy nem találkozhattunk egymással: a személyes tanácsadás nagyon korlátozottan valósulhatott meg. Családlátogatásra nem mentem, de az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok nem maradhattak el, a védőoltásokat is be kellett adni. A kapcsolattartás telefonon, messengeren, videócseten zajlott. Tartani kellett a lelket a szülőkben, továbblendíteni őket a nehézségeken. Igyekeztem pozitívan gondolkodni a kialakult helyzettel és a jövővel kapcsolatban. Tettem a dolgomat – mondja. Hogy jól tette, abban is megerősíti a most kapott elismerés.