De mi az a hamuzsír? És mi köze hozzá Egervölgynek?

Ez az anyag egykor az üveg- és papírgyártás, a vászonfehérítés, a bőrcserzés és a salétromkészítés alapanyaga volt. Előállítása az erdőkben ásott gödrökben történt, amelyekbe összehordták, majd elégették a fahasábokat. Az összegyűlt hamut innen a „hamuházak” üstjeibe hordták, majd vízzel és lúggal keverve főzték. A sűrű fekete masszát azután addig hevítették, amíg a korom kiégett belőle. A fehérré vált anyagot végül hordókba töltve szállították a megrendelőkhöz. A hamuzsír iránt mutatkozó rendkívüli kereslet miatt hazánkban a XVIII. században több százezer hektár erdőt, így a Vasi-Hegyhát Farkas-erdejének jelentős területét is elpusztították.

Talán furcsán hangzik, de Egervölgy falu alapítása ennek a rablógazdálkodásnak köszönhető. 1750-ben Sárvár földes­ura gróf Szluha György császári generális lett, aki az uradalmának fő jövedelmét biztosító Farkas-erdő megvédését fontosnak tartotta. Ezt új falvak telepítésével igyekezett elősegíteni. A hozzá érkező telepesek részére 1756-ban kiállított kontraktus tekinthető Egervölgy alapító levelének. A falu életének 250 éves történetét Tausz István egy apró részletekre is kiterjedő alapos kötetben foglalta össze. A XVIII. századi összeírások a község nevét eleinte Neudorfnak, azaz Újfalunak írták, és az itt élők anyanyelvére utalva nevezték Németfalunak is, de a XVIII. század végétől már csak az Egervölgy név volt használatos.

A községet az 1990-es évek elején Ernst Zobel bécsújhelyi építész és felesége fedezték fel maguknak. Az erdőkkel körül­ölelt, dimbes-dombos falu annyira belopta magát a szívükbe, hogy a helyiek meglepetésére nem is egy, hanem mindjárt két házat vásároltak. A nagy képzelőerejű alkotó előtt az a cél lebegett, hogy Egervölgyet a „művészek falujává” teszi. Telket is vásárolt, ahol műtermekkel, galériával bíró alkotóházat akart építeni. Ez, ahogy ő mondta, a „második felvonás” lett volna, mert elsőként a falut akarta galériává varázsolni.

A huszadik század utolsó évtizede a graffiti virágkora volt szerte a világon. Ennek reklámterepe lett volna a „graffitifalu”. A felvetést Egervölgy akkori vezetősége először abszurdnak tartotta, de mivel az ötletgazda a graffitikészítést megelőzően az esetenként leromlott homlokzatok felújítását saját költségén elvégezte, sokan beadták a derekukat és vállalták a kihívást.

Ernst Zobel és barátai fantáziájukat szabadon engedve 32 parasztházat pingáltak ki. Az akciónak a művész úr 2003-ban bekövetkező halála vetett véget, napjainkban már csak néhány épületen láthatók a megkopott falfestmények.

Kiemelt képen: Megkopott graffiti a Kossuth utcában