Dr. Szárnyas István tavaly szerezte meg a pedagógus-életpálya kutatótanár fokozatát

A kutatótanári fokozat eléréséhez sok feltételt kell teljesíteni a jelölteknek: Szárnyas István azok közé tartozik, akiknek sikerült. A Balog-iskola intézményvezető-helyettese kémia–történelem szakos középiskolai tanár, a Veszprémi Egyetemen végzett. 1989-ben diplomázott agrármérnökként a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen – növényvédelmi szakképesítést is szerzett –, 2001-ben pedig PhD-fokozatot gyombiológiából (herbológia). Csaknem három évtizedig tanított a kőszegi evangélikus középiskolában: „gyakorolta a szakmát”, lévén hatvan hektárnyi szántóterülete van az iskolának. A pedagóguséletpálya-modell 2013. szeptember 1-jén lépett életbe. Akkor még nem gondolta, hogy 2018-ban kutatótanári minősítésre jelentkezik majd.

– Megvolt az eljáráshoz szükséges besorolásom, tanári végzettségem, szakvizsgám, a kapcsolódó szakterületen szerzett tudományos fokozatom, a szükséges 14 év szakmai gyakorlattal is bőven rendelkeztem, és rendszeresen publikáltam. 2018-ban adtam be a pályázatomat, egy évvel később pozitívan bírálták el. Témául azt választottam, ami az értekezésem témája is volt: a gyombiológiát. A kutatóprogram célja az, hogy Kőszeg belterületén, közterületeken – utcákon, tereken, parkokban, kutyafuttatókon, folyó- és patakpartokon – minél pontosabb képet kapjunk a bíbor nebáncsvirág és az ártéri japánkeserűfű elterjedéséről, a két özönnövény terjedésének dinamikájáról, a vizsgált gyomnövények növekedési üteméről, magprodukciójáról, az ellenük való védekezés költségeiről és egészségügyi (allergológiai) vonatkozásairól. Összesen 130 közterületről van szó, 54,66 négyzetkilométernyi területen.

Ami legtöbbünknek gaz(tenger) és bosszantó probléma, ahhoz ő egészen más nézőpontból közelít. – A gyomokat nem gondozza senki, mégis megvan a szabályos fejlődésük, ráadásul rendkívül szépek, szép virágúak is vannak köztük. Némelyik védett is: Magyarországon például a vetési konkoly. Ahogy a globális változások végbemennek, úgy változik a világ és az ember természetes és mesterséges környezete. Olyan gyomnövények és állati kártevők jelentek meg, amelyek gyermekkorunkban ismeretlenek voltak. Ilyenek például a bíbor nebáncsvirág és a japánkeserűfüvek szekciója. Az utóbbiak egyik faja, az ártéri keserűfű például a Gyöngyös partot mint az erdő borítja be, Kőszegen és környékén tömeges előfordulású. E növények megváltoztatják az utcaképet, a tájképet – mondja.

A tanár úr az említett két özönnövény vizsgálatát végzi diákokkal. Hetedik-nyolcadik osztályos gyerekekkel végigjárják Kőszeg belterületét. Minden olyan helyen, ahol a két említett gyomnövény előfordul, koordinátákat mérnek okostelefonnal. A mért adatokat táblázatban összesítik, hogy kiderüljön, a város utcáin egy négyfokozatú skálán milyen a fertőzöttség az egyes gyomnövények tekintetében. A növények március végén, április elején kezdenek növekedni, a fagyok beálltáig nőnek és folyamatosan terjednek. Digitális térkép készül, amelynek segítségével látható az adott pillanatnyi állapot, a kevésbé és a nagyon fertőzött területek. Fenológiai megfigyeléseket is végeznek: arra is kíváncsiak, mikor indul el a növény növekedése, milyen ennek az üteme, mikor van virágzási stádiumban, mikor érleli és mikor pergeti a magot.

A diákok különösen élvezik, ha például egy növény levélterületét megmérik: egyrészt milliméterpapíron manuálisan, de sokkal izgalmasabb mindez egy okostelefonra kifejlesztett applikáció segítségével digitálisan. Szárnyas István hangsúlyozza: úgy írta meg a portfóliót, hogy felsős diákoknak is érthető legyen, hiszen a legfontosabb dimenzió a tudásmegosztás, az, hogy amit kutat, abból az egyén és a közösség is profitáljon. A Balog-iskolán és a Sárvári Tankerületi Központon kívül az Írottkő Natúrparkért Egyesület a partnere: e három szervezet segíti a munkáját.

– Komoly adatbázis gyűlt már össze, ami folyamatosan bővül. Az elképzelésem szerint nemcsak előadásokat tartok majd, hanem egy tájékoztató kisfilm is készül. Ehhez a gyerekek készítik a felvételeket, segítenek a vágásban is, így tanulnak a leghatékonyabban. A kutatóprogram ötéves – minden évben jelentést írok, hol tartok időarányosan a vállalt feladatokkal. Az ötödik évben a publikáció készül és az addigi eredményeket összegzem. Amint említettem, lényeges, hogy a kutató pályázati munkám közérthető legyen. A gyerekek sokat segítenek. A generáció, amellyel dolgozom, nyitott a világra, de hozzá van szokva a gyors információáramláshoz. Itt el kell mélyedniük egy területen, persze az ő szintjükön – fontos képességük fejlődik ezáltal.

Kiemelt képünkön: Szárnyas István a 8. osztályos Mozsár Patrikkal és Németh Kristóffal