Szülésről és születésről az ELTE PPK szombathelyi pszichológia szak szervezésében

Eszmecserére van szükség a szülés, születés minősége és az ezzel kapcsolatos kérdések összefüggésében. Szemléletformálás és valódi változás akkor történhet, ha különböző területekről más-más gyakorlati tapasztalattal érkező szakemberek osztják meg egymással nézeteiket, ötleteiket jobbító szándékkal – ezekkel a gondolatokkal nyitott teret a beszélgetésnek Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, az ELTE PPK Szombathely adjunktusa a SEK C épületének aulájában. Helyi vendégeket hívtak a szervezők, hogy megmutassák a vasi helyzetet és a jó gyakorlatokat. Elhivatott embereket, akik sokat tesznek azért, hogy a szülés-születés minősége valóban minőség legyen.

Szingerné Prikrill Barbara babahordozá si taná csadó , hordozósfitnesz- oktató, aki már az első kisfiával elkezdett hordozóklubba járni. Gödön laktak akkor, később – csatlakozva a Hordoz-Lak Babahordozó Klubhoz – Szombathelyen az ott tapasztalt támogató légkörű hordozóközösség megteremtésére törekedett. A szülés utáni regenerálódás a másik területe: sok anyukát érint a szétnyílt hasizom problémája. Erre épül a hordozós fitnesz, amely azt célozza, hogy „a testünket visszakapjuk és a babánkat fitten tudjuk ellátni” – mondta. Együtt dolgozik Barcsa-Giczi Edinával, aki hordozási tanácsadó , pszichológia szakos hallgató Szombathelyen.

Edina bevallotta: a nagyfia születésekor úgy gondolta, szülni és szoptatni ösztönösen mindenki tud, a valóság viszont rácáfolt erre. Hat és fél éve, amikor először szült, nem kapott meg minden segítő információt, az internettől se lett okosabb. Aztán megtalálta a hordozóklubot, ahol olyan irányt kapott, amivel tudott azonosulni. A klubot öt éve ő vezeti. Szülés, szoptatás, csecsemőhigiénia, babagondozás témában hívnak előadókat. Edina 2016-ban hordozási tanácsadó-képzést végzett, azóta otthonszülés- és hipnoszülés-tanfolyamot is, most a harmadik gyermekével várandós. Mint mondta, a tanácsadók folyamatosan képzik magukat: a pocakos léttől a gyermek hároméves koráig széles körű a tudásuk.

Tutsek Annamária kilenc éve dúla, perinatálisszaktaná csadó. Azt tapasztalja, hogy az anyák sokszor nem találják az útjaikat, a válaszaikat – ő felfesti azokat a lehetőségeket, amelyek Szombathelyen és a környéken elérhetők, hiszen „információhoz kell jutniuk”, hogy dönteni tudjanak. Azt mondja, Szombathelyen előny, hogy a kórházban már korábban is működtek dúlák. Tavalyelőtt megegyezésre jutottak: a dúla az apa vagy választott kísérő mellett második kísérőként jelen lehet a szülőszobában. Szóba hozta a szülési terv vagy preferencialista kérdését: ezt az anyák maguk írják, a dúlákkal átbeszélik. Jó tehát a személyes kapcsolat a szakdolgozók és dúlák között: az anyák, a kisbabák és a hozzátartozók is profitálnak ebből. Makkné Kelemen Zsófia 2010 óta szülésznő , 2013 óta IBCLC laktációs szaktanácsadó . Őt védőnő, gyermekorvos vagy ismerős javaslatára akkor keresik meg az anyák, amikor probléma van. A szülésre- szoptatásra felkészítő tanfolyamot tartja a Hordoz-Lak klubban. Fontosnak tartja, hogy már a szülés előtt készüljenek az anyák a szoptatásra. Domonkos Veronika szonográfus, szülésznő és Vendégbabák gyászcsoport-vezető. Bemutatkozásában megjegyezte: fontos, hogy az apák is elkísérjék párjukat az ultrahang-vizsgálatra és a szülésfelkészítésre is. A gyászfeldolgozásban is segít, ha kell – nem jó a veszteséget elbagatellizálni, mondja.

A bemutatkozások után kinyílt a kör, a közönség (maguk is szakmabeliek) is kérdezhetett. Fölmerült, milyen felkészítést és támogatást kapnak a kismamák. A szombathelyi kórházban milyen lehetőségeik vannak a szülőszobán? Figyelembe veszik-e kéréseiket? Makkné Kelemen Zsó fia szerint ha valaki szülési tervvel vagy preferencialistával érkezik, azt megpróbálják 100 százalékosan betartani. Egyre alaposabban tájékoztatják őket egy-egy beavatkozás előtt, és igyekeznek a császármetszések arányát csökkenteni. Azok az anyák is megélhetik a spontán szülést, akik először valamilyen okból császármetszéssel hozták világra babájukat. Tanácsot kapnak, hogy a kísérő hogyan tudja leginkább támogatni a párját a vajúdás alatt. Tutsek Annának hasonló a tapasztalata. Amit a kórházi protokoll enged, abban támogatják az anyát. Ha valaki nem szeretne egy adott beavatkozást, saját felelősségre lehetősége van elutasítani. Eltérések lehetnek azonban abban, hogy az aranyóra, a kitolási szak és a köldökellátás támogatottsága miként valósul meg. Tíz év alatt sok változás (javulás) történt. Valaki megjegyezte: dicséretes, hogy az anyák preferenciái meghallgattatnak, de a másik oldalon szakmai felelősséget is érez: a szakmának is az aranyóra fontosságát kellene például képviselnie, függetlenül attól, hogy az anya kéri ezt, vagy nem. (A szülést követő egy óra, amikor az újszülöttet magzatmázasan az anya meztelen mellkasán hagyják.) Az a céljuk, hogy a szülés körüli információkat átadhassák az anyukáknak, jegyezte meg Szingerné Prikrill Barbara.

Tutsek Anna forradalminak nevezte megfogalmazását: a hatóságiból ideje lenne váltani a szolgáltatói szemléletbe, ami a szülésnél jelen lévőket illeti, hiszen mindenki azért van ott, hogy az anyát és a babát szolgálja. Ha az anyák tisztában lennének azzal, hogy joguk van kérni vagy elutasítani valamit, és mindezt aszszertíven kommunikálnák, óriásit lépnénk előre. Más úgy érvelt: nem csak az anyák dolga, hogy kérjenek és nem csak a szakembereké, hogy felkészültek legyenek a legfrissebb szakirodalom alapján. A két folyamatot össze kell kötni, és mindkettőben változásra van szükség. Az ELTE perinatális szaktanácsadói képzése segíti a folyamatot.

A szülés/születés minősége legalább olyan fontos, mint annak közvetlen eredménye.

Kiemelt képünkön: A szülést követő órában az újszülött megpihenhet az édesanyján bőr–bőr kontaktusban