Vas megyében élő olaszt és angolt kérdeztünk, milyen érzelmekkel várják az összecsapást

– Bastata, bastata – vagyis „eléggé, eléggé”, így válaszolt Umberto Conti arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett az olaszok szereplésével a labdarúgó- Európa-bajnokságon. Természetesen az, hogy döntőbe jutottak, mindenképpen elismerésre méltó, összességében tetszik neki a nemzeti csapat Eb-szereplése, még ha talál is kisebb kritizálnivalót a válogatott játékában. Elárulta azt is, hogy az olasz élvonalbeli csapatok közül az AC Milan a favorit számára. Az biztos, hogy büszke lenne, ha legyőznék az angolokat a fináléban, és 53 év után ismét Eb-címet nyerne hazája csapata. A vasárnapi döntőre nem készül különösebben, ami a külsőségeket illeti, és Olaszfán sincs „közös előkészület”, nem terveznek falura szóló meccsnézést, tudtuk meg Fekete Róbert polgármestertől. Nem mintha nem várták volna a döntőbe az olasz csapatot, de ahogy az olaszfai magyarok, úgy az olaszfai olaszok sem gyűlnek össze közös szurkolásra. Egyébként az olaszfai olaszok még csak most, a napokban érkeznek: a koronavírus- járvány és az amiatt érvényben volt korlátozások okán is kivártak az olaszfai nyaralással.

Ha még Olaszországban élne, biztosan bárban, kocsmában, nagy tévén, baráti körben nézné a meccset Umberto, választott hazájában, Olaszfán viszont csendesebben követi az olasz–angol döntőt az Eb-n.

Martin Duncan az észak-londoni Lutonból érkezett Magyarországra húsz évvel ezelőtt, hogy a Bolyai-iskola lektoraként dolgozzon. Ahogy a legtöbb angolt, őt sem hagyja hidegen a foci. Kedvenc csapata a Luton FC, amely elég jól muzsikál az angol második divízióban. De ha nemzetközileg ismert csapatot kell említeni, a Manchester United mellett teszi le a voksát.

– Természetesen nyomon követtem a bajnokság fordulóit – mondja. – Sajnos az angolok elég gyengén indítottak, a Skócia elleni mérkőzés például kifejezetten unalmas volt. Aztán lassan jöttek felfelé a játékosaink. A dán meccs? Szerintem a dánok fáradtak voltak, nem játszottak jól. Nagy szerencséjükre olyan remek kapusuk van, mint Schmeichel. Ha ő nincs, nem két, hanem négy gólt kaptak volna.

Duncan a döntőt a Balatonnál fogja nézni valamelyik tóparti presszóban. Otthon se rossz a meccsnézés, a közösségi szurkolásnak azonban sajátos atmoszférája van. Rendkívül erős ellenfélnek tartja az olaszokat, akik igazi nyerőgépként küzdötték magukat a döntőbe. Úgy érzi, talán az Európa-bajnokság legnehezebb csapatát kapta ellenfélnek az angol nemzeti tizenegy.

– Szorítani fogok, és csodás lenne, ha Anglia ötvenöt év után végre elmondhatná, hogy a futball hazajött. Sajnos viszont tartok attól, hogy az olasz válogatott erősebb lesz.

A Gyöngyösfalun élő lektor elárulja, hogy több szigetországi kollégája él Vas megyében, s közöttük gyakori téma a foci. A skót barátokkal nagy a rivalizálás, sokat cukkolják egymást a labdajátékok kapcsán. Azt viszont fontosnak tartja megjegyezni, hogy a magyar csapat, annak ellenére, hogy nagyon nehéz csoportban kellett helytállnia, végig fantasztikusan játszott. És hogy mi lesz akkor, ha Anglia nyeri meg az Európa- bajnokságot? Az biztos, hogy megiszom néhány sört, de lehet, hogy még egy pezsgőt is kibontok – vetíti előre.

Megkérdeztük Duncan egyik barátját, Chris MacDonaldot is, aki viszont Skóciából került Szombathelyre hat évvel ezelőtt. Ő a bajnokság során Skóciának és Magyarországnak szurkolt és úgy látja, hogy a magyar csapatra igazán büszke lehet az ország!

Az angol futball szerinte az utóbbi években kimondottan sikeres a kupaversenyeken, és a skót csapatok is feljövőben vannak. A döntő elé – amit Szombathelyen, egy vendéglátóhelyen fog nézni a barátaival – kettős érzelmekkel tekint. Egyrészt, mint vérbeli skót, nem kíván angol győzelmet, mert akkor húsz évig ezzel lesz tele a sajtó. Ugyanakkor mégiscsak a legjobbakat kívánja a csapatnak, akik, ha Itáliát legyőzik, megérdemlik a bajnok nevet. Úgy érzi, hogy Anglia képes lesz a győzelemre, hiszen olyan régen várnak már erre az alkalomra és most fel fognak nőni a feladathoz.

-Ha Anglia bajnok lesz, tisztelettudóan gratulálok nekik, de aztán húsz éven keresztül távol tartom magam az angol futball híradásoktól – mondja nevetve.

Kiemelt képünkön: Umberto Conti, ha még Olaszországban élne, biztosan bárban, kocsmában, nagy tévén, baráti körben nézné a meccset, választott hazájában, Magyarországon viszont csendesebben követi