Harminc éve járt Szombathelyen II. János Pál pápa – Visszaemlékezés sok fotóval

Érdekes előzmények

1988 júniusában II. János Pál Ausztriában járt, a magyar határhoz közel, a burgenlandi Darázsfalva repülőterén is misézett. A szertartáson több tízezer magyar hívő is ott volt. Ők a kommunisták vezette Magyarországról érkeztek. A hírforrások szerint százhúsz belügyi tiszt vegyült a magyar zarándokok közé az Állami Egyházügyi Hivatal bizalmi emberei segítségével.

Ott, azon a misén újszerűen hatott, hogy a lengyel pápa nemcsak a híveket, hanem az egész magyar nemzetet köszöntötte: „A veletek való találkozás nagy lelki örömmel tölt el. Rajtatok keresztül köszöntöm az egész egyházat és az egész magyar nemzetet”. A magyar főpásztorok az ausztriai apostoli látogatáson hívták meg a Szentatyát Magyarországra. Ezt augusztus 20-án, a Szent István bazilika előtti téren, mintegy sok ezer hívő jelenlétében tartott ünnepi szentmisén jelentette be Paskai László bíboros így: a kormány tagjaival együtt hívták meg II. János Pál pápát magyarországi látogatásra. Ez akkor forradalmi eseménynek tűnt, hiszen a lengyel pápa hazája után Magyarország lett volna a második kommunista ország, amelyet felkeresett volna. (Karol Wojtyłaként korábban kétszer járt Magyarországon: diákkorában hátizsákos turistaként Máriapócson, majd a 70'-es években a kabai cukorgyárban lengyel munkások lelki gondozójaként.)

Akkor, 1988-ban még nem lehetett tudni, hogy hamarosan leomlik a vasfüggöny, a Berlini Fal, s az 1991-es látogatáskor már nem kommunisták vezetik Magyarországot.

„Életünk Krisztus”

Ez volt az 1991-es pápalátogatás jelmondata. Akik akkor ott voltunk II. János Pál valamelyik szabadtéri miséjén, ma is fel tudjuk magunkban idézni annak az élménynek a nagyszerűségét, emelkedettségét.

Nem lehetett meghatódottság nélkül látni a televízió egyenes adásában, amikor 1991. augusztus 16-án a repülőből kiszállt II. János Pál pápa – az őt fogadó ország megkülönböztetett tiszteleteként – térdre ereszkedett, és megcsókolta a magyar földet. Göncz Árpád államfő köszöntötte őt, mire a pápa mély hangján, érdekesen hangsúlyozva a magyar szavakat válaszolta: „Bízom benne, hogy a magyarok milliói egyesülnek imádságunkkal azért, hogy eredményes legyen munkátok, amellyel a küszöbönálló új évezrednek egy szép Magyarországot igyekeztek építeni. Isten áldd meg a magyart!”

A pápa így foglalta össze jövetele célját:

- Kettős cél vezetett, hogy ellátogassak hazátokba. Részben azért jöttem, hogy megerősítsem hitükben testvéreimet, akik az egyházhoz tartoznak, részben pedig azért, hogy minden magyarnak feltárjam a keresztény világszemléletet az emberi személy megmentése és az emberi társadalom felépítése érdekében. Azért jöttem, hogy megosszam örömötöket és gondjaitokat, és felkínáljam nektek a hit mérhetetlen erejét. Felkínálom ezt mindnyájatoknak, a zsinat szavai szerint „nemcsak az egyház fiaihoz szólva, nem is csak azokhoz, akik Krisztus hívei, hanem különbség nélkül minden emberhez fordulva.”

„A zarándok pápa”

„Isten mindenütt jelen van, de II. János Pál mindenütt megelőzi” – ismételgették akkoriban sokan a vatikáni szállóigét. Ő volt az „utazó pápa”, aki a mozdíthatatlan egyházi szimbólumból a katolikus vallás utazó nagykövetévé vált. Első magyarországi látogatása előtt 51 zarándoklatán majdnem 100 ország földjén járt már, több mint egy évet töltött távol a Vatikántól. Utazott a pápa, és miatta útra keltek tömegek is. A pápa köré gyűltek, hogy személyesen találkozzanak a legfőbb közvetítővel Ég és Föld között. II. János Pál, „a zarándok pápa”, a „vándor pápa” azon munkálkodott, hogy az egyház legyen nyitott, menjen ki a világba, hogy Jézus Krisztus földi helytartójaként Krisztus köré gyűjtse az embereket, hogy jelenlétével mindenki átérezhesse a testvériség közösségét, az egyház egységét.

Magyar földön

Öt napon át Magyarország (is) egy kitűnően megszervezett – ám a 71 éves II. János Pál számára bizonyára nagyon fárasztó – pápalátogatás színhelye volt 1991-ben.

A budapesti repülőtérről a Szentatya Esztergomba, az ősi királyi székhelyre, a római katolikus egyház hazai fővárosába utazott. A szervezők figyelmességeként – a rendszerváltozásnak köszönhetően – akkorra újra felállították ott III. Sobieski János lengyel király emlékművét (1683-ban ő szabadította fel Esztergomot a török uralom alól). A pápa azt látta meg először. A prímási palotához vezető mintegy három kilométeres úton hívek ezrei köszöntötték. A bazilikában pontifikált szentmise előtt csendes imával rótta le kegyeletét Vas megye híres szülötte, Mindszenty József hercegprímás sírjánál. Esztergomból Budapestre, az Országházba látogatott, ahol Antall József miniszterelnök a családja körében fogadta a pápát, majd a kormányfő és az egyházfő négyszemközt beszélgettek németül. II. János Pál ezután a Kossuth téren összesereglett több tízezres tömeget köszöntötte.

Augusztus 17-én a pécsi repülőtéren ugyancsak több tízezer ember hallotta, amikor a pápa arról beszélt: az utolsó negyven évben egy vasöklű szervezet ateista álkultúrát és életformát kényszerített a magyar nemzetre. A pápa ezért a radikális megtérés szükségességét hangoztatta. Budapestre visszatérve a Tudományos Akadémia dísztermében magyar tudósok és művészek előtt elmondott beszédében II. János Pál az észnek és a hitnek a kapcsolatát fejtegette. Ész és hit ugyanarra az őseredeti Igazságra törekszenek – mondta –, amely nem mondhat ellent önmagának. A pápa hangsúlyozta a tudományos és művészi megismerés autonómiáját. A múltban előfordult, hogy a keresztények sem vették kellőképpen figyelembe ezt az autonómiát. A Szentatya ugyanakkor feltette a kérdést: miért kellene kizárni, hogy az ember világosságot meríthet a hitből? A hit feltárja a halál, szenvedés és a rossz jelentését, amely a tudományos elemzés számára érthetetlen marad. A pápa nyomatékosan hangsúlyozta a hitoktatás biztosításának fontosságát. Akkor, az Antall-kormány idejében heves viták zajlottak az iskolai hitoktatás, illetve egyes katolikus iskolák alapításával kapcsolatban. A pápa – anélkül, hogy konkrét eseteket, vagy politikai pártokat említett volna, elvi állásfoglalásával bátorítást adott az egyháznak is és a szülőknek is.

Este az apostoli nunciatúra kertjében a Budapesten állomásozó diplomáciai testületek tagjait fogadta. Franciául elmondott beszédében a térségben élő nemzetek, nemzeti kisebbségek békéjéért emelt szót a Szentatya.

Látogatása harmadik napján II. János Pál Máriapócson görög katolikus szertartás szerinti szentmisét pontifikált, majd Nyíregyházára utazott, délután pedig Debrecenben a református Nagytemplomban ökumenikus istentiszteleten vett részt. A templomkertben a hitük miatt gályarabságra hurcolt magyar protestáns lelkészek emlékoszlopán koszorút helyezett el. Este Budapesten az Apostoli Nunciatúrán egy nagy jelentőségű program következett: a katolikus egyház feje találkozott a magyarországi zsidó közösség delegációjával. A pápa a keresztényeket és a zsidókat is arra buzdította: közösen igyekezzenek jobban megismerni egymást, folytassanak párbeszédet.

A pápa Szombathelyen

A magyarországi látogatás negyedik napján a Szentatya helikoptere fél 10 után szállt le a szombathelyi repülőtérre, ahová 80 ezer hívőt vártak (később a híradásokban 100 ezer embert említettek). Érkeztek zarándokok a szomszédos országokból is (osztrákok, horvátok, szlovének és szlovákok). A szentmisén 350 pap vett részt és 250 szerzetes. A pápával Rómából érkezett öt vatikáni főpap, de voltak itt magyar, német, francia, osztrák, jugoszláv, cseh, szlovák, valamint erdélyi főpapok is.

A helikopterből kiszálló 71 éves pápa szívélyesen fogadta megyénk és Szombathely egyházi és világi vezetőinek köszöntését, az élen dr. Konkoly István szombathelyi megyés püspökkel. Ezután nem a sekrestyébe ment, ahol át kellett öltöznie az ünnepi miséhez, hanem a sorfalat álló cserkészeket köszöntötte, kezét nyújtotta sok paptesvérének és a híveknek, azután pápamobilján körbejárt a szektorokban álló, közeledésekor üdviriválgásban kitörő zarándokok között. A Szentatya mosolyogva minden irányba fáradhatatlanul integetett. Ezután ment fel a sekrestyébe, majd a felállított oltárhoz, ahol a mise elején a zarándokok nevében is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntötte őt dr. Konkoly István.

II. János Pál homíliájában beszélt Savaria antik kultúrájának fontosságáról, hosszan szólt a példaképnek tekintett Szent Mártonról, aki tevékeny szeretetté alakította át a mindennapi életet. II. János Pál a szegények felé fordulást, felkarolásukat, a kitartó erőfeszítések egyesítésének fontosságát hangsúlyozta Szombathelyen. „A nemzet anyagi és erkölcsi újjáépítése mindenkitől nagylelkűen vállalt segítséget kíván” – mondta.

A pápai szentmisén száz kiválasztott hívő áldozhatott a Szentatyánál. Rajta kívül még négyszázan áldoztattak. Hatszáz tagú kórus, népes zenekar és fúvósok működtek közre a misén.

A szentmise végén megeredt az eső. Ezért II. János Pál így búcsúzott: „Szeretteim! Köszönjük meg, hogy az eső csak a szentmise végén eredt el. Köszönjük meg Szent Mártonnak, hogy itt akart születni, s hogy Európa nyugati részébe, Franciaországba vitte az evangéliumot. Imádkozzunk most, az ezredfordulón, a lezáruló és előttünk megnyíló új évezred küszöbén, hogy legyenek szentjeink, mert nélkülük lehetetlen megújítani földrészünk keresztény életének gyökereit.”

Szombathelyen II. János Pál pápát az utak mentén több ezren várták, amikor a mise után a székesegyházhoz vitte az autó. A Berzsenyi téren összegyűlt nagy tömeget a püspöki palota erkélyéről köszöntötte a pápa. A palotában volt a díszebéd, majd a Haladás pályájáról szállt fel a Szentatyával a helikopter.

Ellenséges hangok

Visszautazott Budapestre, ahol a Mátyás-templomban kispapokkal és szerzetesnövendékekkel találkozott. Közösen végezhették el vele a zsolozsma délutáni imaóráját. Este a Népstadionban (ma Puskás Ferenc Stadion) a fiatalság előtt mondott beszédet.

Nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án a budapesti Szent István Bazilikában közös imádságon vett részt betegekkel és öregekkel, majd a Szent Jobb ereklyével vonult a Hősök terére, ahol kétszázezren vettek részt a szabadtéri pápai misén. Mise után a pápa a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaival találkozott, azután visszautazott Rómába.

A lengyel pápa vállalt misszióját, evangelizációs tevékenységét, a béke és az emberi jogok hirdetését a világban, azt, hogy világpolitikát formáló személyiséggé vált, sokan nem vették jó néven. Látogatása idején voltak ellenséges hangok az akkori Magyarországon is. Egyes liberális csoportosulások „cápalátogatás”-t emlegettek, röplapokat osztogattak, egy másik „kiáltványukon” pedig az állt nyomtatott betűkkel: „NE jöjjön el a Te országod!”

Szerencsére nem volt nagy hatásuk. Tévés interjúkból is kiderült: az egyes szertartásokon igen sokan nem hívőként vettek részt, hanem békés szándékú, teljesen tájékozatlan érdeklődőként. Egy fiatal meg is fogalmazta: „Én nem vagyok vallásos, de úgy gondolom, hogy a római pápa a világ egyik legfőbb erkölcsi tekintélye, és kíváncsi voltam, mit mond nekünk ez a fontos ember.”

Szombathely készült

A pápa és kísérete Szombathelyen sok meghatottságtól könnyező és mosolygó arcú embert látott a repülőtéren, a városon áthaladva és a Püspökvár előtt is. Később úgy értékelték: Őszentsége szombathelyi látogatása volt a legjobban előkészített és megszervezett Magyarországon. Ezért hónapokon át nagyon sokan dolgoztak az egyházon belül és világiak is. A vasi megyeszékhelyen kiválóan együttműködött az önkormányzat és a katolikus egyház. Az önkormányzat utakat, parkolókat alakított ki – ekkor lett új köztéri világítás a székesegyház és a püspöki palota környékén, megszépültek utcák, amelyeken a pápa elhaladt – köztük volt például a Szily János és a Hollán Ernő utca -, gondoskodott vendégek ellátásáról, elhelyezéséről. A Szentatya szombathelyi látogatásának emlékét ma bronz emléktábla őrzi a Püspöki Palotában és a székesegyházban, a térdeplő, amelyen imádkozott a székesegyházban van, a repülőtéren felállított pápai oltár hatalmas keresztje a Martineum Felnőttképző Akadémia kertjében. A szalézi templom előtt 2016-ban bronz köztéri szobrát avatták fel.

Mindezek mellett nagyon sokan őrizzük a szentté lett lengyel pápa emlékét ma is a szívünkben.

Kiemelt képünkön: II. János Pál pápa repülovel érkezett Budapestre