2021.11.30. 07:00
Olvasónk, Kálmán Gyuláné írta: egy nem mindennapi szüléstörténet
Kálmán Gyuláné osztotta meg lapunkkal visszaemlékezéseit.
Forrás: pixabay
1962. november 26-án hétfőn született az első lányom. Pósfán laktunk a vasútállomástól a második házban. Akkora hó esett, hogy a vonatközlekedés leállt, a mentők elakadtak a hófúvásban. Szegény férjem telefonálgatott, de sajnos sikertelenül. Jobban meg volt ijedve, mint én. Mondta, hogy a téesztől kér lovasszekeret, dunnát tesz alám és fölém, és elvisz Sárvárra a kórházba. A faluban se orvos, se bábaaszszony nem volt. Akkor a szülésznőt bábaasszonynak nevezték.
Répceszentgyörgyön lakott a Szekeresné, onnan járt hozzánk. Én is otthon születtem Pósfán negyedik gyerekként. Még utánam a húgom és az öcsém születtek és a Szekeresné bábaasszony segítette őket a világra. Visszatérve az én szülésemre, reggel mégis útnak indult a vonat. Először egy tehervonat, mondták a férjemnek, hogy ha kibírom, akkor hamarosan jön a személyvonat. Akik utaztak, mindenki tudta az állomáson, hogy szülni megyek Szombathelyre.
Az állomáson volt Pósfai Horváth János, a Vas Népe főszerkesztője és kedves tanítónő felesége. A János olyan kedves volt, Porpácon leszállt a vonatról és megkérte a szolgálatban lévő vasutast, hogy telefonáljon Szombathelyre a szülészetre, hogy küldjenek mentőt az állomásra. Oda már ki tudott jönni a mentő. A vonaton a férjem és a húgom kezét szorítottam, amikor jöttek a fájások, nem mertem jajgatni.
Amikor mentővel beérkeztünk, a szülésznő megvizsgált és azt mondta: Kismama, hogy mert egyedül elindulni, mindjárt megszületik a baba! Én mondtam, hogy nem egyedül jöttem, egy egész vonat néppel. Pósfai Horváth János érdeklődött felőlem telefonon és egy cikket is írt rólunk.
A cikk így szólt: „Kálmán Gyuláné pósfai fiatalasszony egész vasárnap éjszaka várta a kis jövevényt. Kórházba szállítása a hóvihar miatt kilátástalan volt. Reggel aztán mégis útnak indult a vonat. Rajta Kálmánné. Délben már világra is jött a kis Kálmán Zsuzsi.” A szülészeten mondták, hogy egész híres lánya lett, a Vas Népébe is bekerült. Ezúton szeretném megköszönni a Jánosnak is, ha olvassa. 1965. június 10-én született még egy lányom Szombathelyen, akkor volt a nagy árvíz. A klinika ablakából néztük a nagy vizet, csak vizet láttunk mindenfelé.
A harmadik lányom már Körmenden született 1974. november 21-én. Sajnos én már 17. éve özvegy vagyok. De van még négy unokám és négy dédunokám, akiket imádok.
Kálmán Gyuláné
