Országosan az élvonalban - Negyven éve Vasban volt a legalacsonyabb a csecsemőhalálozás

Az 1982-es értékelésnél több tényezőt vettek figyelembe, így a többi között az alapellátást, az üzemegészségügyet, az onkológiai ellátás színvonalát, a csecsemőhalálozást, a gyógyszerellátást és gyógyszerfogyasztást, a táppénzes és rokkantsági helyzetet, a tervezési-beruházási tevékenységet, a költségvetési-gazdálkodási eredményeket, a munkavédelem és a munkahelyi demokrácia érvényesülését. A minisztérium az eredmények alapján három csoportban emelte ki a legjobb megyéket.

 Vas megye évek óta az élvonalban volt: a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején egyszer a harmadik, háromszor az első csoportba sorolták. Negyven évvel ezelőtt a hetvenes évek második felének eredményeit is értékelte a minisztérium, és Vas megye Borsod, Baranya és Zala megyékkel együtt az első csoportba került. 

A Vas megyei egészségügyi ellátás színvonala országosan elismert volt, és töretlenül fejlődött. Megyénkben például a legalacsonyabb volt a csecsemőhalálozás: míg 1975-ben 27, addig 1980-ban csak 17,7 ezrelék volt. Országosan az 1975. évi 32,8 ezrelékről 1980-ra 23,2 ezrelékre mérséklődött a csecsemőhalálozás. Élen járt a megye egészségügye a rosszindulatú daganatos betegségek bejelentésében, nyilvántartásában, szűrésében és gyógyításában is. Míg 1975-ben 9 ezer, addig 1980- ban 13 ezer rákszűrő vizsgálatot végeztek a megyében. 1980-ban a Vas megyei táppénzes arány is kedvezőbb volt az országos átlagnál, ugyanígy a gyógyszerfogyasztás is lényegesen kevesebb volt. 

Az elért eredmény a megye mintegy hatezer egészségügyi dolgozójának volt az érdeme elsősorban, de mindehhez hozzájárult az alapellátás és a kórházi ellátás színvonalának dinamikus fejlődése és az, hogy megyénkben szervezetten folytak a különböző szűrővizsgálatok (cukor, vese, magas vérnyomás, daganatos betegségek stb.). Az eredményeknek elsősorban a megye lakossága látta hasznát a hatékonyabb gyógyító munkában. A megyék egészségügyének eredményeit 1982-ben is értékelték. A táppénzes és rokkantsági helyzetet, az alapellátást, a serdülő- és ifjúság-egészségügyi ellátást, a gyógyszerellátást és -fogyasztást és az általános irányítási feladatok ellátását vették figyelembe, különös tekintettel az ötnapos munkahétre való áttérésre.