Fogoly vagy kelta katona?

 Nagysimonyi község neve 1937- ben a hangzatos Tizennyolc év után kiderülhet, ki a gyilkos címmel került be az országos sajtóba. Kondics István nagysimonyi útkaparó ugyanis a falu határában, az országút mentén lévő homokgödörben, ásás közben, nem kis megdöbbenésére egy emberi csontvázra bukkant. Az eset bejelentése után a csend - őrség széles körű nyomozást indítva megállapította, hogy a maradványok feltehetőleg egy 1919-es kocsmai verekedésben megkéselt férfié lehet.

 A szóbeszéd úgy tudta, hogy az áldozat egy Sopron megyei, Beled vagy Himod községből származó és az ostffyasszonyfai fogolytáborban szolgálatot teljesítő katona volt. Az akkori zavaros időben az esettel hivatalosan nem foglalkoztak, de – reménykedett a cikkíró – most talán sikerülhet a gyilkos személyére vonatkozó adatokat megszerezni, és hamarosan a törvény kezére kerülhet a 18 évvel korábban elkövetett gyilkosság tettese. 

Egy hét múltán azonban az újságok már sokkal prózaibb tudósításban arról adtak tájékoztatást, hogy miután a nagysimonyi községháza épületében Seregély Pál körorvos és Holéczy Zoltán dr., celldömölki régészeti szakértő a csontvázat megvizsgálva megállapították, hogy az legalább ezer éve, feltehetőleg még a népvándorlás idején kerülhetett a földbe. Vagyis a csontok nagy valószínűséggel egy kelta vagy hun, esetleg egy avar harcoséi lehettek. A szakértői véleményt mindenképp erősíti, hogy közel fél évszázad múltán, 1982-ben ugyanezen homokbánya tokorcsi oldalán, szántás közben az eke egy bronzüstöt fordított ki a földből. 

A malomkővel lefedett nagyméretű edényben földművelő eszközök, egy ásó, csákányok és egy fémeke alkatrészei mellett több mint tízezer római pénz volt „biztonságba helyezve”. A szombathelyi Savaria Múzeumba került pénzekről a régészek megállapították, hogy a lelet legkorábbi darabját Kr. után 222-ben, Severus Alexander császár uralkodása alatt készítették. Az érmék zöme azonban 264 és 378 közötti veretekből áll, ami nagy valószínűséggel meghatározza az elrejtés idejét, amely összefüggésben lehet a Pannóniát a 4. század végén ért barbár betöréssel. A provincia pénztörténetét gazdagító kincsleletet az érmék restaurálása után önálló kiállításon mutatták be az érdeklődőknek.