Hol van Benkeháza? - Mára már kevesen tudják, pedig itt van Vas megyében

Sohasem volt nagy falu, a XIX. század közepén körülbelül ötvenen éltek itt. Később a lélekszám valamelyest növekedett, de a százat akkor sem nagyon haladta meg. Már jó ideje egyetlen lakója sincs, a régi Benkeházából egyedül a temető maradt meg. Mit tudhatunk a település múltjáról? Nincs túl sok adat, de két időszakot mindenképpen el kell különítenünk. Az első az, amikor Benkeháza még falu volt, a másik pedig az, amikor már csak majorként létezett. Itt sincs éles határvonal, a váltás a XIX. század első felében következett be. 

A majorrá válás egyik következménye az önállóság elvesztése volt. A XVI–XVII. században még nem nagyon különbözött a többi környékbeli falutól, Csótól, Patytól, Csömötétől. Az 1600-as évek elején gőrösgáli Batthyány Farkasnak volt itt nagyobb kúriája. Van olyan oklevél, amelyik megemlíti azt is, hogy az épület egyik szobájában szemeskályha állt. Ez akkortájt státuszszimbólumnak számított. (A gőrösgáli előnevet viselő Batthyány família nem azonos a németújvári Batthyány családdal.) Birtokkal rendelkezett Benkeházán Chemetey (Csömötey) István Vas vármegyei alispán is, aki Katalin nevű lányát Batthyány Farkashoz adta nőül.

 Chemetey nagyobbik fia, akit szintén Istvánnak hívtak, egyházi pályára lépett, vasvári prépost lett. Nem tudni, hogy igazából mi okból, de a prépost és sógora között konfliktus támadt. A harc a rokon családokat is érintette. A történet szövevényes. A két fél arcpirító trágár módon vádolta egymást, a szóbeli inzultusok mellett „tettlegességre” is többször sor került. A konfliktus során keletkezett iratokban, szinte mellékesen településről szóló információkra is ráakadhatunk. Így például arra, hogy aki Apátiból tartott Benkeháza felé, annak a Bagoly-erdőn kellett keresztülmennie.

 A görösgáli Batthyány család 1672-ben fiúágon kihalt, és ugyanebben a században magva szakadt a Chemeteyeknek is. Az 1696-os összeírásban a Benkeházán lakó nemesek névsorában két fő szerepel, Keresztury István és Mogyoróssy Ferenc. Rajtuk kívül a Pathyaknak és az Orczyaknak is volt itt birtoka. Az 1767-es urbárium idején a Niczky családnak öt jobbágyportája volt a faluban. Itt volt már a Noszlopy család is, saját nem túl nagy földjükön gazdálkodtak. Ők abban különböztek a nagyobb birtokosoktól, hogy a család egyik ága Benkeházát választotta lakóhelyéül, kúriát építettek, és a helyi sírkertbe temetkeztek. 

Az 1800-as évek közepén – bár maradt még itt is kisebb birtokuk – Söptére költöztek át. Időközben a parasztgazdák is kiszorultak innen. A faluból előbb uradalmi, majd téeszmajor lett. Az 1990-es években a major épületeit lebontották, a helyükön épült fel a modern sertéstelep. Ennek a kis településnek sohasem volt temploma. Egyházi szempontból előbb a meszleni, majd, amíg létezett, a kőszegpatyi plébániához tartozott. A kis település szakrális központját a harangláb jelentette, de már nagyon régóta nincs meg az sem. A harang a söptei temetőbe került, ott búcsúztatja az elhunytakat. A benkeházi sírkert központjában, „vezérkeresztként” a Noszlopyak síremléke áll. Egyre kevesebben járnak oda. Ma már nincsenek sokan, akiket valamilyen emlék fűz ehhez a helyhez.