Kötéltánc

2022.07.01. 19:09

Szabadság, szerelem kell, Szép Ernő van - Premier Celldömölkön

Valószínűleg a véletlen hozta úgy – de nevezhetjük sorsnak is –, hogy pont a szerző 138. születésnapján, június 30-án tartott Szép Ernő-bemutatót a celldömölki Soltis Lajos Színház. Nagy volt az ünneplés.

Ölbei Lívia

Május. Szvoboda és Lili: Temesi Zsolt és Gyurkovics Zsófia

Forrás: Benkő Sándor

A Május címmel komplett és kompakt előadásként elszálló – és mégis két lábbal a földön maradó – premier napján este hétkor is meleget sóhajt az aszfalt, a szomszéd ligetben talán kósza álmok himbálóznak, megakadva a lombok között. Nem lehet betelni azzal, hogy egy tízezres kisvárosban, egy látszólag hétköznapi csütörtök estén már megint kívül-belül ünneplőbe öltözött, igazi közönség akarja látni a Szép Ernő-premiert. Celldömölkiek – és nem celldömölkiek. Többen jöttek például a szombathelyi Weöres Sándor Színházból.

 A Soltis Lajos Színházban valahogy minden előadás úgy válik nagyon celldömölkivé, hogy közben nagyobb távlatokat is nyit, és soha nincs ebben semmi erőlködő vicceskedés. Ahogyan A hasbeszélő Antoni professzorának szerepében Tóth András maga elé nézve, fád hangon rákezd – mintha fogasra akasztható báb volna maga a bábjátékos is –, hogy „Celldömölk… Megint egy idegen város. A kocsik szaladnak az utcán, az emberek mennek előre-hátra a két járdán… 

Egy hónap a világ mindenütt, aztán lejár a kontrakt, fütyül a vonat…”, abban a Szép Ernő-i „kettős látás” minden szépsége, keserűsége, öniróniája benne van. Főleg, hogy a városok felsorolása így folytatódik: Bécs, Brüsszel, Lemberg…” stb. Tárnoki Márk és Sándor Júlia dramaturg finoman bánt az eleven Szép Ernő-szöveggel (Szép Ernő nem volt, hanem van), itt is a „kettős látás” érvényesül: egyrészt „korban tart” (marad a kontrakt, de Lemberg sem vált nevet), másrészt – mondjuk egy-egy aktuális „beszúrás” által – nagyon mai. Ez a finom kettősség jellemzi az előadást is. A színpadkép nem változik: a lepattant gyárépülethez, talán váróteremhez, mozihoz hasonlító, egyszerre neutrális és karakteres, jól működő színházi térben Antoni szobája és az illatos májusi (júniusi, júliusi, augusztusi) liget ugyanazzal a könnyedséggel megteremthető. Áttűnik – és kész. 

Molnár Anna a látványtervező. Ez itt az álmok helye és ideje, a nyomorult, háborús valóságot és a megejtően szép, egyszerű vágyakat (ehess, ihass, ölelhess) megfogalmazó álommozié, és az előadás leheletfinom asszociatív hálójában (amely egyben tartja, szinte észrevétlenül egymásra vonatkoztatja a két egyfelvonásost) annak a közlésnek is természetes helye van, hogy a celli színházépületben mozi működött egykor (tényleg). A Május-bemutató (főleg az első fele) akár filmnek is nézhető, a színpad szélén üldögélő, fehérre festett arcú zenész, Gregorich Domonkos (és társai) működése is a film néma hőskorát idézi a történéseket kísérő (aláhúzó, kiemelő stb.) élő zenével. Kell ehhez persze nagyon az Antoni „professzor” szerepében Chaplin-szerű figuraként megjelenő Tóth András. 

A hasbeszélő ritkán kerül színpadra, most szép rendezői ötlettel a színészek játsszák (mechanikus emberbábok a századelő színpadairól) a magányos Antoni képzeletében megelevenedő, családdá változó, fogasra akasztható bábokat (mindenesetre volt már olyan bemutató is, amikor A hasbeszélőhöz „igazi” bábok készültek). A fogasra akasztható bábok pedig minden fölösleges utalgatás nélkül átvezetnek a Május szakadatlan öngyilkosjelöltjéhez (a gépies ismétlődés mindig komikumot szül), aki most éppen a liget kiszemelt fájára akasztaná föl magát – ha hagynák. Ehhez jön még Szép Ernő védjegye, az elmaradhatatlan, de szintén nem túladagolt, viszont jó érzékkel ember-bábként is fölhasznált luftballon (van cápás is, hogy a Koldusopera beköszönjön): egy csokorra való lebeg mindig a színen, nehezék tartja a földön. Ez a Szép Ernő-i világ: az elszállás és a nehezék. A hasbeszélőt és a Május „fő attrakcióját” a néhány erőteljes vonallal megrajzolt alakok (gyufaárus, luftballonos, cipőtisztítő, rikkancs, virágárus stb.) színes fölvonulása köti össze. Olyan ez, mintha Szép Ernő megírta volna a londoni szín (Madách, Tragédia) parafrázisát. (Ráadásul a londoni színben bábjátékos működik.) Akár több szerepben föllép, lelép: Tóth Ákos, Dunai Júlia, Gregorich Domonkos, Inoka Péter, Tóth András, Gyurkovics Zsófia és Temesi Zsolt. 

A rikácsoló virágárusasszony (kezében a háló talán tisztelet Spirónak és a Csirkefejnek) könnyedén változik át a ligetben randevúzó leánnyá: Gyurkovics Zsófia pontos, érzékeny kötéltáncot jár a szakadék fölött. Nem billen el. Bájos, üde, virgonc, kíváncsi, pont annyira „naiva”, hogy mindent elhiszünk neki; a naivitás mögül kivillanó tapasztalatot is. Meg azt is, hogy végül csak elhiteti a permanens öngyilkossal, hogy az élet – szép. Temesi Zsolt hózentróger híján minduntalan lecsúszó bő nadrágjában megint csak némafilmes, csetlő-botló bohócfigura – a komikum mögött képes megmutatni a keserűséget, az ólálkodó öregség mélységét is. Lili és Szvoboda. Szvoboda és Lili. (Szvoboda titokban azt jelenti: szabadság.) A Soltis Lajos Színházra az is jellemző, hogy többnyire jó érzékkel hív vendégeket – akik az első pillanattól úgy működnek, mintha ezer éve a társulat tagjai lennének. 

Most is ez történik. A „régi celliek”: a hibátlan ritmusérzékéről és a groteszk meg az abszurd iránti érzékenységéről fölismerhető Tóth Ákos, a keserűt és édest jól vegyítő Temesi Zsolt és a többfunkciós, zenész-szerepben tökéletesen önazonos Gregorich Domonkos mellett máris ide tartozó vendégeknek is örülhet a közönség. És ne csodálkozzunk, ha egy darabig nem tudjuk kiverni a fejünkből az előadás búvópatakként működő leitmotívját, hogy „imádok élni”. La-lalla-la, la-lalla-la. La-lalla-la. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában