A Tokorcson élő Tóth József a hazai fűrészmániások egyik meghatározó alakja, film is készült róla

Kemenesmihályfa felé kanyarodunk a faluban, Tóth József takaros háza udvarán egy melléképületben található az egyetlen szabadon, díjtalanul látogatható motorfűrész-gyűjtemény Magyarországon, amelyben közismert külföldi gyártmányok mellett a régi magyar motorfűrészgyártás emlékei is fellelhetők. A néhai garázs ma egy ipartörténeti minimúzeum, talán lehet mondani, hogy a 360 darabos gyűjteménynek európai szinten is súlya van, hiszen zöme külföldi: német, osztrák, szovjet, cseh, norvég, svéd, angol, amerikai, ukrán, olasz jugoszláv, román darabok. 

Az épületet 1988-ban húzták fel, idén festették újra, így a gyűjtő rendezte is kedvenceit: a polcokon, a padlón, de még a plafonon is motorfűrészek sorakoznak. Tóth József figyelmeztet: csak óvatosan a bámészkodással, mert „a fűrészfogak marasztalóak”, és valóban: ha az ember térül-fordul, nem vigyáz, a ruhájába máris beleharap valamelyik, olyan sűrűn vannak. Hatalmas szörnyeteg az 1943-as, terepszínű, német harckocsitartozék, ilyenek segítették a második világháború során átjutni a katonákat az Ardennek erdein. A sokfogú gépi cápának több száz variációja veszi körbe az embert a helyiségben, akárhova néz. 

Az egyik azért szép a gyűjtő számára, mert nagyon régi, a másik azért, mert nagyon nehéz, a harmadik azért, mert „kétemberes”, a negyedik azért, mert a modern világot képviseli. Ívelt vasak, motorok, generátorok, benzin- és olajtankok okoznak gyönyörűséget annak, aki szereti a gépeket. Itt van egykori cégtáblája is, ami arról árulkodik, hogy nyugdíjazása előtt „fakitermelő és tűzifa-fűrészelő” volt (egyébként vasútgépészetet végzett egy szakközépiskolában).

 A szomszédos műhelyben láncélezőt, láncbontót, szegecselőt látunk, vagyis a szakember képes maga javítani az eszközeit. Amint megtudjuk, 1986-ban végezte el a motorfűrész-kezelő tanfolyamot, majd kiváltotta az iparengedélyt, és tíz éven át működött ez a vállalkozása. Az udvaron fantasztikus konstrukció a saját kezű munkagép: kettéfűrészelt egy Skodát, amit 1986-ban vásárolt hatezer forintért. A fél Skoda (az eleje) húzta a maga építette szalagfűrészt, ezzel járt tűzifát vágni a házakhoz. Öt liter gázolajjal három-négy kocsi fát felvágott egy nap alatt. 

Ma már csak a háza hátsó udvarára jár ki vele – ez azt is jelenti, hogy az öreg járgány még megy –, a család számára vágja az erdőjükből hozott fát a fűtéshez. Amikor nem üzemel, Jóska felesége virágtartónak használja, petúniákat tesz rá ládákban. Tóth József kedvét leli abban, hogy mesél a gyűjteményéről, a motorfűrészek egy életre befészkelték magukat a szívébe. 1979 őszén vette az első Stihl Contra fűrészét. A gyűjtés 1996- ban kezdődött, amikor vásárolt egy olyan motorfűrészt, aminél először alkalmaztak főtengelyről működő röpsúlyos kuplungmeghajtást. Ugyanebben az évben kapott két régi darabot, amelyek 1957-es gyártású, hajtóíves motorfűrészek voltak. Ezeket már nem használta fakitermelésre, hanem a gyűjteménye első darabjai lettek.

 – Nyitrán élő „öreg barátom” segített körülbelül húsz év óta felderíteni és megvásárolni számomra a kétemberes cseh gyártmányú fűrészeket. Hirdetések alapján Csehország, Szlovákia, Ausztria jött számításba. A mezőkövesdi gépésztalálkozón egy német gyűjtő házaspárral találkoztunk össze, két hónap múlva eljöttek Tokorcsra, három kétemberes fűrészt cseréltünk. Ezenkívül két ausztriai barátommal több alkalommal cseréltünk gépeket – tudjuk meg a praxisról, amihez egy kiállítókedv is kapcsolódik. 2003-ban volt az első tárlata a tokorcsi faluházban, akkor 36 fűrészt mondhatott magáénak, most tízszer annyi van. 

Vas megyében öt tárlata volt eddig: Tokorcson kívül Ostffyaszszonyfán, Jákon, Szombathelyen a Savaria Múzeumban és milyen meglepő: a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, ahol fogékonyak a technikatörténetre is. – Nagy szó volt, hogy a 2005- ös jáki kiállításomra eljött három gyűjtő Ausztriából. 2006-ban Monostorapátiban, az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlésen mutattam be először a fűrészeket szakmai közönség előtt. 2015-ben és 2017-ben Zalaegerszegen, a Csácsbozsoki Arborétum gyönyörű természeti környezetében állítottam ki – meséli a gyűjtő, akinek 2006 óta van tudomása magyar gyártmányú motorfűrészről, aminek egy példánya 2007 óta van a birtokában; a Kismotor- és Gépgyárban készült. Érdekesség, hogy három magyar gyártmányú motorfűrész van a gyűjteményben, mindhárom „kétemberes”, a legrégebbi 1944-es (villanymotoros meghajtású), a másik 1952-es és 1956-os. Tóth Józsefnek 43 olyan fűrésze van, amit két ember tud működtetni, súlyuk 30-40 kilogramm. A gyűjtemény darabjainak 90 százaléka ma is működőképes. 

Háromféle bányában használható, levegőmotorral hajtott, pneumatikus motorfűrészt is tud mutatni. Különleges még a 290 centiméteres fűrészlappal rendelkező, elektromos daraboló láncfűrész, ami ötven kilogramm. A kollekciót színesíti egy eredeti cseh utász-hidász felszerelés, ennek az egyik darabja egy 1956-os, kétemberes elektromos motorfűrész, van hozzá a csapolások kialakításához való láncmaró, egy nagyméretű fafúró gép méteres fúrószárakkal, illetve egy külön fúrószárkészlet eredeti dobozában és egy aggregátor. 

A leghosszabb fűrész 3,1 méter, ebből 2 méter a hasznos átvágása; egy 1926- os modell tuningolt változata, extra erős, mert hét kilowattos motorja van, csillagdelta kapcsolóval indul. A legdrágábban a páncéloshoz tartozó motorfűrészt vette húsz euró híján kettőezerért Ausztriában. Tóth József 2015 óta rendszeresen részt vesz a Mezőkövesden megrendezett Országos Gépésztalálkozón is. Augusztusban Füzesabonyba utazik a fűrészmániások találkozójára, az évek során negyedszer. 

Eddig összesen tizenöt kiállításon volt a gyűjteménye, szeretné további tárlatokon megmutatni, köztük a szombathelyi gépészeknek is: középiskolai diákoknak, egyetemi hallgatóknak egyaránt, hogy tanulni tudjanak a masinákból. Holott a közel négyszáz darabos gyűjtemény történetileg is jelentős, a különlegességek már megvannak, még mindig van olyan típus, amire a gyűjtőnek fáj a foga: egy bizonyos boxermotoros jó lenne még.