Az elsődleges szolgálati területe a család - Szakál Anikó Gyöngyi református lelkésszel beszélgettünk

Már kétszáz éve áll a bajánsenyei református templom, de eddig még nem volt női lelkésze, Szakál Anikó Gyöngyi az első. Komárom-Esztergom megyéből került ide férjével tizenkét évvel ezelőtt. Addig nem sokat tudott a vidékről, egyszer járt pápai gimnazistaként osztálykiránduláson az Őrségben, a Bajánsenyével szomszédos Kerkáskápolnán.

– Az Úristen elhívott a teológiára, így lettem lelkész. Nálunk úgy van, mint a katonáknál, hogy az első szolgálati helyre a püspök úr helyez ki bennünket, mi ide kerültünk Bajánsenyére. Az első hat évben a férjem, Szakál Zoltán vitte a gyülekezetet, mert én akkor még babáztam. Istennek hála, bő gyermekáldásban volt részünk, mert öt gyermekünk van, tizenkettő, tíz-, illetve nyolcévesek, az ikrek pedig négyesztendősek, még óvodába járnak. Hat éve vettem át a gyülekezetet, a férjem pedig a közeli – bár már Zala megyében található – Kerkafalvára került, összesen húsz település tartozik hozzá, ő viszi a szórványt – meséli a 39 éves lelkésznő, aki egy kis faluban nőtt fel.

– Sokszor mondják, hogy az őrségiek nehezen fogadják be a gyüttmenteket, de ez nemcsak itt, hanem általában a falvakban jellemző. Én azt tapasztalom az Őrségben, hogy örülnek annak, ha valaki ide költözik, főleg, ha gyerekei is vannak. Az első lépéseket nyilván meg kell tenni, de kettőn áll a vásár, ha valakit nehezen fogadtak be, az rajta is múlik. Jól érzem magamat Bajánsenyén, szerintem elfogadtak, befogadtak, nyilván megismerni mindenkit, beleilleszkedni egy közösségbe hosszabb ideig tartott.

A gyülekezeti alapszolgálatok közé a vasárnapi istentisztelet, a hitoktatás, a keresztelések, a temetések, esketések és a családlátogatások tartoznak. Anikó azért szereti a lelkészi munkát, mert mindenkivel találkozhat, az óvodásoktól egészen az idős korúakig. Az évek során megtanulta, hogy kihez, hogyan kell szólni.

A hitoktatás nagy részét lefoglalja az életének, főleg mióta református iskola van Bajánsenyén. Nincs ilyen kinevezés vagy pozíció, hogy iskolalelkész, de valahol ő mégiscsak az a bajánsenyei intézményben. Anikó szerint egy falu életében sarokpont az iskola, mert nagyon megrendít egy közösséget, ha megszűnik. Nemcsak Bajánsenye, hanem a Belső -Vidék szempontjából is fontos volt az iskola megmaradása. A senyeiek mellett a térség kis falvainak is reményt adott az intézmény átvétele. A további működéssel megmaradt az emberekben a hit, hogy nem hátrafelé mennek, hanem előre.

– Az időseket nagyon fontos látogatni, csillogó szemmel várnak a nénik, bácsik, hiszen sokat vannak egyedül. Beszélünk erről, beszélünk arról, kicsit az Isten Igéjéről is. Ezeket a látogatásokat tényleg nagyon jó néven veszik. Akit nehéz elérni, az egyértelműen az ifjúság, merthogy nyolcadik után elmennek innen a gyerekek, és többségében kollégisták lesznek valahol – teszi hozzá a lelkipásztor, akihez Bajánsenye mellett Kerkáskápolna tartozik. Azt mondja, ő van az egyik legjobb helyzetben, mert a legtöbb kollégájának nagyon nagy szórványa van. Jelenlegi szolgálati helye nőként, anyaként abszolút ideális számára.

Családi istentiszteleteket is tart havonta egyszer, ezek nagyon gyermekcentrikus alkalmak. Céljuk az, hogy a fiatal szülők és idővel a gyermekeik is a gyülekezet aktív tagjai legyenek. Most éppen azt a részt olvassák a Bibliából, hogy milyen fontos, hogy valaki összefogja a közösséget, mert amíg Nemesnépi Zakál György nem jött, addig Bajánsenyén sem volt például templom. – A teológián is azt látom, mint minden más egyetemen, főiskolán, hogy a hölgyek is egyre többen vannak. A miénk sokáig alapvetően férfias hivatás volt, most már a végzettek legalább fele nő. Az Őrségi Református Egyházmegyében rajtam kívül hárman szolgálnak gyülekezet élén nőként – teszi hozzá Szakál Anikó Gyöngyi, aki azt vallja: egy édesanyának elsődleges szolgálati területe a család. – A gyerekeket bízta ránk elsősorban Isten, így a családról való gondoskodás a fő hivatás. Ha hazaérnek a lányaim, fiaim, arra törekszem, hogy csakis velük foglalkozzam, mert nagyon értékes ez az idő. Az alapokat mindenki a családból hozza, amit senki más nem tud megadni, csak az édesanya és az édesapa.