A gyülekezetet újra kellett építeni - Ozsváth Imre lelkész vette át a Szlovén Református Keresztyén Egyház teendőit

Ozsváth Imre 1989-ben politikai menekültként, a Ceaușescu-diktatúra elől érkezett Magyarországra. – A ruhámon és a végrendeletemen kívül semmim sem volt, de még Bibliám se! – emlékezett. A nulláról kezdve Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végzett teológusként, egyházjog, egyháztörténelem specializációval. 1997 karácsonyán szolgált először a kercaszomori gyülekezetben. 1998-ban a gyülekezet egyhangú kérésére a Dunántúli Egyházkerület püspöke az Őrségbe rendelte, miután pappá szentelése megtörtént. 1998. szeptember elsejével vette át a kercai gyülekezetet. 

– Kercaszomoron azzal kellett szembesülnöm, hogy a gyülekezetben nagy hiányosságok vannak. Infrastrukturálisan is, de főként az emberek lelkében. Meg kellett értenem az itteniek múltját. A határ mentén egy borzalmas kommunista rendszer volt, anynyi seb volt az emberekben, hogy az ölelő szeretet is nyers fájdalmat okozott nekik. Huszonöt éve vagyok itt, de ezek a fájdalmak még a mi generációnkat is mételyezik. A gyülekezetet újra kellett építeni. Új presbitérium kellett, a régi öregek mellé fiatalabb tagokat kellett toborozni, akik biztosították az átmenetet. Isten segítségével végtelen sok szolgálatot tudtunk elvégezni – folytatta gondolatait a lelkész. Lassacskán megindult a lelki gyógyulás és a fellendülés időszaka. 

Ozsváth Imre a lelkészi szolgálat mellett egyházpolitikai munkát is végzett. 2000-ben felkérték miniszteri tanácsadónak, majd kabinetvezetőnek. Kitanulta a pályázatok fenomenológiáját, 2010- ben pedig a Miniszterelnökség Széchenyi Programirodájában a projektekhez került. Tudása és tapasztalatai hozzásegítették ahhoz, hogy saját egyházát és a gyülekezetet is bevonja a látótérbe. Rendbe tették az infrastruktúrát, felújították a templomokat, két haranglábat és a kercai parókiát is. – Huszonöt év után végre eljutottunk oda, ahol el kellett volna kezdeni a munkát – mondta. A kercaszomori egyházközség magába foglalja Velemér-, Gödörháza-, Magyarszombatfa-, Kercaszomor- és most már Szentgyörgyvölgy-gyülekezeteket. A hitközösség megszilárdult, a bajánsenyei lelkésszel pedig elkezdték az óvodai hitoktatás bevezetését is. 

– Kercaszomor esetében egy jól érthető példával élnék: a földet megmunkáltuk, felszántottuk, bevetettük. Tudom, eljön majd az idő, amikor learathatjuk a búzát. De csak ritkán adatik meg egy lelkész életében, hogy a vetéstől a kenyérig is eljut. Nekem a kercai gyülekezetben ez a munka jutott. Szlovéniában, a Muravidéken Bódis Tamáséknak nagyon nehéz feladatuk volt, ők a vetés-aratás példájában csak a talaj-előkészítésig tudtak eljutni. Részben azért, mert nagyon sok hívőt vesztettünk az elmúlt száz évben.

Református lelkészek nem voltak, Baranyából jártak ide évente egyszer vagy kétszer, ezt az űrt megszenvedte a református közösség. Ugyancsak gondot okoz a beolvadás és a nyelv sorvadása is. Akik megmaradtak, most azokkal kell foglalkoznunk, mert Völgyifalutól Hodosig mindenhol van még egyegy református család, őket kellene közösséggé formálni – magyarázta a lelkész, akit a közelmúltban a szentlászlói gyülekezet szolgálatával is megbíztak. A Szentlászlói Református Keresztyén Egyház gyakorlatilag egy önálló egyház Szlovéniában, alkotmánnyal és belső szabályzattal rendelkezik. Végtelen nehéz a lelkipásztor dolga, mert Szlovéniában összefut három szolgálat: a lelkipásztori, az esperesi és a püspöki, hiszen egyházat vezetni a püspök feladata. Egy személyben kell csinálni mindent. 

– Úgy gondolom, hogy most jött el a vetés ideje. Olyan munkát kell végezni, ami megtartja ezt a hitközösséget és talán egyszer eredményt is fog hozni. De jelenleg a legfontosabb feladatunk az, hogy megválasszuk az egyház vezetőségét. Össze kell hívni a közgyűlést, és főgondnokot, egyháztanácsot kell választani. A következő lépés az lesz, hogy a megválasztott vezetőkkel felépítsük a helyi közösségeket. Szeretném, ha a szolgálatom ideje alatt minden magyarlakta településnek lenne református képviselője az egyháztanácsban Hodostól Pincéig. Ozsváth Imre lelkipásztori munkáját kercaszomori papként végzi, de tíz év múlva nyugdíjba vonulhat, így a lelkészhiány továbbra is fennáll. 

– Az evangélikusoknál most látok egy ébredést, megmozdulást, ami talán eljön nálunk is. Szentlászlón, Szerdahelyen csodálatos kis közösségek vannak, és csatlakozhatnak ehhez az egész Muravidékről. Mert nem emberi erőből kell Istenné válni, hanem isteni erővel kell szolgáló emberré lenni. A lelkipásztor csak tükör, a fény nem az övé, hanem Istené, akié a dicsőség mindörökké. Én azt kívánom, hogy végre legyen Szlovéniának saját református lelkésze! Talán ez a legnagyobb feladatom azonkívül, hogy a gyülekezetet hitében és magyarságában megőrizzem és Isten elé vigyem – zárta gondolatait a lelkész. (A Népújság alapján).