Érték a vasi nyelvjárás - Bekerült a vármegye kincsei közé az élő és gyűjtött öröksége

A Horvátzsidányban élő Pusztay professzort a bizottság pénteken személyesen is meghallgatta az előterjesztése nyomán, amely szerint ez a nyelvváltozat jellemző a Trianon előtti, ma már több országra kiterjedő Vas vármegye területére. Más nyelvjárásokétól eltérő nyelvtani, valamint szókészleti eltérésekkel rendelkezik, azaz egyedinek mondható.

 A jellegzetes hangtani sajátosságokra példa a vuót ’volt’, buót ’bolt’, a szóvégi -l lekopása: embërëkke ’emberekkel’, a zöngétlen mássalhangzók gyakori, más nyelvjárásokban nem tapasztalható zöngésülése: Vazsvár, ázsványviz, id van, a nyílt és a zárt e megkülönböztetése: (embër, gyerëk) – bár ez a jelenség a magyar nyelvjárásterület jelentős részének is sajátossága. Az Őrségben a szóvégi -ó, -ő helyén gyakran -u, -ü (erdü, kettü, hordu), a -j -gy-vé, -ty-vé válása (aptya, kalaptya, dobgyák, borgyu) stb.

A morfológiai sajátosságok közül említhető a hová és a hol kérdésre felelő esetrag egybeesése – bár ez előfordul más nyelvjárásokban is (buódba mënëk, buódba vuótam), bennünk (a bennünket helyett), bennetek (a benneteket helyett), rajt (a rajta helyett), illeszkedés nélküli határozóragok (villáve, Feriná, Feriho, pindzho ’pénzhez’), a főnévi igenév -nyi, néha -nya (főznyi, halásznyi, innya, rínya) stb.

Mindezt a nyelvészeti szakirodalmon túl a közelmúltban megjelent két szépirodalmi mű (Fábián László: Gutaházi évszakok; Pusztay János: Kutyaur mëg más törtiénetëk) is tanúsítja.

A bizottság a vasi dialektus értéktárba való felvételével nyomatékosítja: értékes az, ha valaki nyelvjárásban beszél (szemben azzal, hogy ennek megítélése szokásosan negatív).

Éppen a javaslattévő Pusztay János professzor kezdeményezésére vezették be Magyarországon 2020-tól a magyar nyelvjárások napját (minden év december 1.), amelynek célja, hogy hozzájáruljon a köznyelvet és a nyelvjárást beszélők közti különbségtétel megszűntetéséhez.