A teremtés kertje lett - Negyven őshonos gyümölcsfát és vadrózsát ültettek Egyházashetyén - fotók

Balasi István gércei és Aigner Géza letenyei plébános, az egyház teremtésvédelmi bizottságának elnöke celebrált szentmisét a helyi templomban, majd a plébániakertben folytatódott a program. Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász vezetője felidézte a kezdeteket. Hangsúlyozta, hogy elsőként a vásárosmiskei plébániát és annak kertjét sikerült birtokba vennie a karitásznak, az ottani Levendula-ház messze földön híres, jelenleg húszezer tő levendulát gondoznak, nevelnek. 

Később Nagylengyelben, Kemenespálfán és Ölbőn folytatták a munkát gyümölcsfaültetéssel, illetve feldolgozók, csomagolók kialakításával. Déri Péter jánosházi plébános arról beszélt, hogy korábbi szolgálati helyein, Csehimindszenten és Bérbaltaváron is beültették a plébániakerteket őshonos fajtákkal, ezek termését is a karitász dolgozza fel.

 – A plébániák egykor gazdálkodó központok is voltak, a plébánosok pedig őrizték a tudást. Nem egy olyan plébánia volt, ahol nemcsak teológiai, egyházjogi, filozófiai kötetek voltak, hanem mezőgazdasági szakkönyvek is – mondta. Aigner Géza saját tapasztalatait osztotta meg a teremtésvédelmi kertekkel kapcsolatban. Jó példaként említette Zajkot, ahol a lakók – az önkormányzattal karöltve – húsz települést látnak el zöldséggel, gyümölccsel saját gondozású kertjük jóvoltából. 

Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke elmondta: 2018-ban harminc fát ültettek el Egyházashetyén dr. Veres András akkori megyés püspökkel és a karitász tagjaival, nem sokkal később pedig felszentelték a Szent Jakab Szociális Központot a használaton kívüli parókia épületében. A munkát most fejezték be a mintegy 2400 négyzetméteres Papkert beültetésével. V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, államtitkár parlamenti elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az eseményen, üdvözletét, méltató szavait Kevy Albert, a Vas Vármegyei Értéktár Bizottság elnöke tolmácsolta. 

– Az egyházashetyei plébániai kert őshonos fáival megidézi számomra gyermekkorom hasonlóan varázslatos helyszíneit, ezért önmagában is hálás vagyok. De még nagyobb hálával és örömmel tölt el a gondolat, hogy a helyi felnövekvő generációk számára ez lehet az a hely, ahol magától értetődő felnézni az égre és lepillantani a földre. Ahol meg lehet pihenni, ahol vissza lehet találni önmagunkhoz, rá lehet lelni a helyes irányra. Ha ilyen generációk nőnek fel, akkor végre a bolygónk, a jövőnk és a teremtésvédelem ügye is jó kezekben lesz.