Meglökött portrék a Galeria Arcisban, ahol Rákos József modelljei leleplezték magukat

A Galeria Arcis hűvös-hófehér boltíves terei sok izgalmasat láttak az elmúlt évtizedekben. A tárlatokra ráadásul máig szépen megtervezett, „igazi” meghívót hoz a posta; ritka szokás ez a digitális világban – és mindig jólesik. Ezúttal Rákos József Sárvári Hollywood című tárlatának megnyitójára szólt az invitálás. Megnyitó is van többféle (érzékeny műfaj, könnyű elrontani), most Szemadám György festőművész, író és Waszlavik László kelet-európai rocksámán szavatolt a közönség bizonságáért.

Szemadám György a műnemekre, műfajokra pontosan „beosztott” irodalom és a definíciók szintjén kevéssé tagolt képzőművészet  összevetéséből indította a megnyitót, aztán azt latolgatta, hogy a nevetségesség és a humor – a kettő nem ugyanaz, a besorolás koronként is változik – hogyan jelenhet meg, megjelenhet-e a művészetekben, lásd például a határhelyzetben lévő karikatúrát. A derűt kelteni képes kortársakat szemlézve Szemadám György Elekes Károly szellemes-ironikus „tunningjaitól” (egyik végpont) dr. Máriás festményeiig (másik végpont) húzta meg a képzeletbeli vonalat. Ezen a skálán helyezte el Rákos József „meglökött portréit” – Vörösváry Ákos leleményét, a „meglökött csendéletet” alakítva az alkalomhoz. Meglökött, mert minden megvan, minden majdnem a helyén van – de éppen ez a majdnem kelt csöndes derűt.
Nyilván ezért őszinte a mosoly az önmagukat leleplező modellek arcán is. (A kiállítás május elsejéig tart nyitva a Galeria Arcisban.)