Postánkból: hogyan oldjuk meg, ha nem eszik a gyerek? – egy háromgyermekes anyuka tapasztalatai

Három gyermekes anyukaként két jóevő kislányom után szinte elképzelhetetlennek tartottam, hogy a harmadik gyermekemmel problémák adódhatnak. Ha valamelyik anyukától azt hallottam, hogy az ő gyermeke válogatós vagy nem eszik, én nyugodt fejjel ráztam meg a vállam, és örültem, hogy ez a probléma minket teljesen elkerült. A harmadik gyermekem nevelése viszont engem akadály elé állított.

Marci decemberig nagyon jó evő volt, már ott tartottunk, hogy a mi ebédünkből is kért. Télen a nagyok minden héten náthásak voltak, így a kisfiam is sajnos elkapta ezeket a betegségeket. Sokat volt lázas, tápszert is váltottunk, egyik napról a másikra nem ette meg a főtt ételt. Minden nap csupán joghurtot. Hiába kínáltam krumplival, almával, elutasította. Már odáig jutottunk, hogy ellökte magától az ételt, hisztivel reagált. Reméltem, hogy elmúlik. Kezdetben a fogzásra fogtam, de mikor már két hónapja ez ment, láttam, hogy ez komolyabb probléma.

 Egy anyát nagyon megvisel, ha nem eszik a gyermeke. Saját magát okolja történtekért, kiabálás lesz a vége, nehéz higgadtan reagálni. Minden este sírtam, nem vártam a közös étkezéseket, és féltem, hogy a környezetem miként reagál. Áprilisban aztán már úgy gondoltam, ez így nem mehet tovább. Segítséget kértem. A védőnőnk nagyon megnyugtatót, és mondta, hogy nagyon sok anyuka van hasonló cipőben. Két napon keresztül olvastam, javaslatókat gyűjtöttem, mi lehet kiút ebből a helyzetből. Hasonló problémákkal küzdő szülők bevált tippeket, módszereket osztottak meg egymás közt, amiket mi is elkezdtünk alkalmazni. A kisfiam az első két nap csak játszott a répával, krumplival, hússal, almával. Minden étkezéshez kapott egy saját kis gyerekkést, és ő készíthette el, persze, segítséggel a szendvicsét. Két nap után már egyeltalán nem kérte a joghurtot. A harmadik napon mindent megevett, és már csak este kérte a tápszert. Ami különösen tetszett neki, hogy van saját kis tányérja, amin kedvenc figurája van. Mire felkel, anya ebédet varázsol ebbe a kis tálkába, amit ő egyre nagyobb örömmel fogyaszt. Én is minden nap sokkal szívesebben ültem le vele enni, mindketten nyugodtabbak voltunk. Ennek köszönhetően Marci egy vidámabb kisfiú lett, és aztán a beszéde is elindult.

 Több gyermekes anyukaként is úgy gondolom, igenis kell tudni segítséget kérni, bizony nem vagyunk egyformák mi sem, így gyermekeink is teljesen eltérően reagálnak egy-egy élethelyzetre.

 Németh Katalin (Ják)