Száz éve egy május végi vasárnapon különvonat indult Szombathelyről Acsádra

A Dunántúli Közművelődési Egyesület a falu szülöttének, Rákosi Jenőnek állított díszes emléktáblát, fényes avatási ünnepséget szerveztek, amelyre az akkor 81 éves írót is elhívták. Az előkelőségek egy része már szombaton megérkezett, s az éjszakát a Szegedy-kastélyban töltötte. A vasárnap délelőtt utazókat az acsádi állomáson fogatok várták és vitték el a kastélyhoz, de voltak olyanok is, akik gyalog tették meg a félórás utat. A programról a sajtó is beszámolt. Azon, hogy a Budapesti Hírlap másfél oldalt szentelt az acsádi eseményeknek, nem kell csodálkoznunk, az újság alapítója és főszerkesztője maga Rákosi volt. Bőséges terjedelemben foglalkozott a hírrel több másik újság, így többek között Az Est és a 8 Órai Ujság is. 

A rendezvény házigazdái Pető Ernő kórházigazgató, illetve felesége, Szegedy Gina voltak, a politikusi köszöntőbeszédet Apponyi Albert mondta, a Tudományos Akadémia nevében Voinovich Géza irodalomtörténész szólalt fel. Szombathelyt és Kőszeget a polgármesterek képviselték, a vármegyét a főispán. A szervezők szerepet adtak azoknak is, akik nem tartoztak a „magasabb körökhöz”. Rákosit a Budapesti Hírlap egyik betűszedője is köszöntötte, s szót kapott a helybeli Keszei János is, akinek édesapja Rákosival együtt gyerekeskedett. A hosszú bevezető után a mai olvasó indokoltan teszi fel a kérdést: ki volt az a Rákosi Jenő, akinek tiszteletére ilyen nagy ünnepséget szerveztek? Író, újságíró, szerkesztő, színházigazgató, műfordító, és még hosszan sorolhatnánk. Pekár Gyula 1930-ban a világ egyik legnagyobb publicistájának nevezte, de ez már akkor is igen erős túlzás volt. 

Ennek ellenére el kell ismernünk, hogy közel fél évszázadon át a magyar kulturális élet egyik meghatározó szereplője volt. 1881-ben ő alapította meg a Budapesti Hírlap című konzervatív napilapot, amely egészen 1938-ig működött. Szerkesztői tehetségét ellenfelei is elismerték, írásaira – bár sokszor nem értettek vele egyet – ők is figyeltek. A magyar nemzeti eszme híve volt, a legtöbbször emlegetett cikkei: „Harminc millió magyar”, „Magyarságért”, „Hazafiság és művészet”. Az első világháború után a revíziós törekvések mellé állt. Sok színpadi művet is írt, de azok nem tartoznak a magyar irodalom jelentős alkotásai közé. 1842-ben Acsádon született, ahol a Dérföldről (ma: Dörfl, Burgenland) származó apja a Szegedy-uradalom gazdatisztje volt. Eredeti neve Kremsner, első műve még ezen a néven jelent meg. A család 1867-ben vette fel a Rákosi nevet. Testvérei közül heten érték meg a felnőttkort, a magyar kultúrtörténelem nemcsak Jenőt tartja számon, hanem testvéreit is. 

Bátyja, Béla orvos lett, szakkönyvei jelentek meg, öccse, Viktor regényíróként vált ismertté, húga, Szidi a színészi pályát választotta. Rákosi Jenő ötéves koráig élt Acsádon, onnan Ötvösre, majd Ukkra, később pedig Türjére költöztek. A faluról nem sok emléke maradhatott, a szülőhelyről mégis gyakran megemlékezett. 1920-ban „népkultúrház-hálózat” létrehozására tett javaslatot, azt szerette volna, hogy az első Acsádon épüljön föl. Az épülethez Szegedy Gina telket ajánlott fel. A tisztelet jele volt, hogy tucatnyi város – köztük Szombathely – választotta díszpolgárául, s már az életében utcákat neveztek el róla. 

Mindezekkel együtt jól érzékelhető, hogy az őt övező dicsfény már a két világháború között halványulni kezdett. Aztán eljöttek azok az idők, amikor nem járt elismerés azoknak a nézeteknek, amelyek eltértek a központi direktíváktól. Rákosi Jenőről ritkán írtak, ha mégis szóba került a neve, akkor is negatív előjellel. 1983-ban a Vasi műemlékek című kötetben Kiss Gyula eléggé igazságtalanul azt írta róla, hogy bértollnok volt, aki eladta magát Tisza Istvánnak. Az 1923-ban felavatott emléktábla maga is kortörténeti emlék. Már régóta nincs a helyén, de szerencsére nem semmisült meg. Lőrinczy Györgynek az avatásra írt versét vésték rá, ami így kezdődik: „Vándor! Ki erre jársz, ezen a tájon,/ A lelked itt imát dalolva szálljon! / Idő! Vihar! Kegyetlen, durva szárnyad / Kímélje, óvja, védje ezt a házat![…]”