Ki az az ismeretlen, aki állítja, hogy tudja, ki gyilkolt Körmenden? – Videós riport a Rába-parti városból

Somos Zoltán budapesti ügyvéd lapunknak megerősítette, a közelmúltban valóban kapott egy telefonhívást. A férfi azt mondta neki, egy ismerőse tudja, ki ölte meg valójában H. Zsófiát Körmenden. Rákos beteg, és mielőtt meghal, szeretné bevallani tettét.  

- Húsz éve látom el a gyilkosságért jogerősen elítélt Tánczos Gábor jogi képviseletét. A két évtized alatt tucatnyi hasonló ilyen telefonáló volt – tette hozzá. – Mindegyikről bebizonyosodott, hogy teljesen alaptalanok voltak. Nagy a gyanú, ez is ilyen. Perújítást akkor lehet kérvényezni, ha az jogerősen lezárt büntetőügyben új tény, körülmény merül fel. Mire alapozva tehetnénk ezt meg? Ebben az esetben a telefonálónak lenne kötelessége a hatósághoz fordulni. A rendőrségen részletesen kifaggatják majd. Számíthat olyan kérésekre, hogy miért most jelentkezett, miért várt ilyen sokáig? Ha valóban ő az igazi elkövető, akkor miért nézte végig az eljárást, aminek végén egy ártatlan ember került börtönbe?  

Az ügyvéd szerint három dolog állhat az ilyen telefonos hívsok mögött. Az első, ez a legritkább, hogy a valódi tettes betegsége, kora miatt úgy dönt, hogy bevallja a bűncselekményt, és így könnyít a lelkén. A második a feltűnési viszketegség, a harmadik eset is veszélyes, mert hiú reményeket ad az amúgy ártatlanságát bizonygató családnak.  

Ez utóbbi kijelentésnek még nagy jelentősége lesz, vissza is értünk erre.  

A jogi háttér tisztázása után indultunk el Körmendre. Fiatalabb olvasóink talán nem is tudják, milyen szörnyű tragédia történt 1998. április elsején. Felidézzük: a 11 éves kislány holttestét egy körmendi társasházban találták meg. Néhány nappal később az akkor 19 éves Tánczos Gábor tanúként jelentkezett a rendőrségen, mert a gyilkosság napján a barátjánál járt, és zajt hallott a lakásból. Tanúskodás közben ellentmondásokba keveredett, letartóztatták. Előbb beismerte, később már tagadta a gyilkosságot, de 2002 februárjában jogerősen 13 éves szabadságvesztésre ítélték, majd jó magaviselete miatt 2008 januárjában szabadult.  

A gyilkosság óta negyed évszázad telt el. A Rába-parti város főterén egy idősebb nő és egy fiatalabb férfi beszélget. Mint mondták, annak idején ők is hallottak az országos hírű esetről. Többet azonban nem tudnak, ugyanis debreceni illetőségűek.  

A belvárosban Vásári Gyula azonban naprakész. Nemcsak a múltat, a jelent is ismeri. Véleménye szerint több furcsaság is történt nyomozás során. Meglátása szerint, ha igazat állít a telefonáló, akkor új megvilágításba kerül az ügy. Ha pedig nem, akkor itt lenne az idő végleg pontot tenni az ügy végére.   

A főtértől nem messze van Tánczos Gábor családjának a háza. Az ablakokat sűrű függöny borítja. Az ott lakóktól tudjuk: az elmúlt években Gábor csak ritkán megy ki az utcára, van, hogy hetekig nem látják.  

A családdal személyesen nem, de telefonon tudtunk beszélni. Az anya és fia, csakúgy, mint az elmúlt 25 évben, úgy most is következetesen tagadták a gyilkosságot. Az ismeretlen telefonáló pedig azt a reményt kelti bennük, hogy most végre kiderülhet az igazuk.  

Ismerős? Erről a lélektani hatásról beszélt az ügyvéd.  

Kérdésünkre, mi szerint miként fogadta Tánczos Gábor az új fejleményt ezt a feleletet kaptuk: bárki, egy pillanatig képzelje bele magát abba a helyzetbe, milyen érzés lehet, hogy megbélyegzik és reménytelenül bizonygatja igazát.  

Végezetül felkerestük azt a társasházat, ahol a gyilkosság történt. Lapunk beszélt egy szemtanúval, aki mind a mai napig jól emlékszik a történtekre. Kérte, hogy a nevét ne írjuk le.  

- Az akkori párommal focimeccset néztünk, amikor csengettek a rendőrök. Ajtót nyitottunk. Mondták: a szomszéd lépcsőházban megöltek egy kislányt. Láttunk, hallottunk valami szokatlant? Nem, nem ennyit tudtunk válaszolni. Akkoriban rettegés volt a környéken. A gyerekek egyedül nem, csak felnőttek kíséretével mehettek le az utcára. Nem tudtuk, ki lehetett a gyilkos. Tartottunk attól, ő is köztünk jár. Az ismeretlen telefonáló most ismét azt sugallja, hogy szabadlábon van az elkövető. Alaptalanul pedig nem szabad az emberekben félelmet kelteni! – adott hangot vélemények az ötvenes éveiben járó asszony.