Dunakilititől Mohácsig - nem egészen két nap alatt 393 kilométert evezett a Dunán a körmendi kenus

Mi más lehetne az első kérdés, mint az, hogy honnan jött az ötlet? 

- Rakonczay Gábor magyar evezős, kenus, extrém sportoló adta az ötletet, aki többszörös világrekorder, az óceánt is átszelte. Teljesítette ezt a távot is kajak egyesben 56 óra körüli idővel. Felvettem vele a kapcsolatot, érdeklődtem tőle a körülményekről és arról, hogyan lehet végig evezni ezt a távot. Bujtás Gáborról tudjuk még, hogy megcsinálta a szakaszt egyes kajakkal, ha jól tudom, kevesebb, mint 41 óra alatt. Igaz, ő alig pihent, mindössze "mikroalvásai" voltak - részletezte az előzményeket Péter, aki végül is régi barátjával, Varga Bélával teljesítette 393 kilométeres túrát. A terv előzetesen az volt, hogy 48 órán belül érnek célba. 

Egy másik párost is sikerült meggyőzniük: Aipli Sándor és Szabó Attila egy másik kenuban evezett le Dunakilitiből Mohácsig, egy-másfél órával elmaradva Péteréktől. Vígh Géza pedig sofőrként segítette a túrát. 

-Éjféli indulást választottunk, múlt pénteken szálltunk vízre. Az első nap 229 kilométert tettünk meg 21 óra 21 perc alatt, átlagban 10,7 km/h-val haladtunk, ami nagyon jónak számít. Eddig még egyikünk sem evezett le ennyit egy szuszra.  Ercsiig jutottunk, Szigetújfaluban pihentünk egy kicsit, aludtunk is körülbelül hat órát. Jól esett, kellett is. 171 kilométer maradt a második napra, az előző napi tempónkat nagyjából hozni tudtuk, hiszen átlagban 10,4 km/h-val eveztünk - mesélte Péter, akinek kisebb holtpontjai voltak a túrán, nagyobb megingásai szerencsére nem. 

Péter arról is beszélt, hogy Budapesten nagy volt a hajóforgalom, nem is igazán a teherhajók és az utasszállítók okoztak gondot, hanem a rengeteg motorcsónak. Ezzel Baja térségében is meg kellett küzdeniük. Baja előtt amúgy is kicsit szenvedősebb volt a túra, mert már elég korán látták a hidat, de úgy tűnt soha nem érik el. Innen már csak nagyjából 30 kilométer volt a végcél, Mohács.

-Itt már tudtuk, hogy sikerül időn belül teljesíteni a túrát, de azért a végére jutott egy csavar: akárhol voltunk eddig túrázni, az Elbán vagy a Dunán, a vége soha nem volt egyszerű. Számítottam is rá, hogy jön valami fordulat. Ez most hallucináció formájában jelentkezett két társamnál. Valószínűleg az válthatta ki, hogy Bajától nem igazán ittunk és nem is ettünk. Bíztunk magunkban, örültünk, hogy hamarosan beérünk, de elfeledkeztünk a folyadékbevitelről és az energiapótlásról. A társaim olyan dolgokat láttak a fáradtságtól, amelyek nem voltak valósak. -Pszichésen is nagyon képben kell lenni egy ilyen túrán az utolsó másodpercig, ez most is bebizonyosodott. Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült teljesítenünk a távot. Az meg különösen nagy öröm, hogy sokkal jobb idővel, mint azt előzetesen elterveztük - zárta szavait Kovács Péter, aki hétfőn újabb kalandra indul, nevezett ugyanis a 215 kilométeres UltraRábára, amely Szentgotthárdról indul és Győrben ér véget.