Jó reggelt, Vas vármegye!

Egészen biztos, hogy a modern kori nyelvújítás egyik bázisa – sőt melegágya – a kocsma. A másik a vonat késő este, műszak után, de most maradjunk inkább a kocsmánál. Ülök a kerthelyiségben. Rajtam kívül még legalább tucatnyian kortyolnak ezt-azt, de főleg sört és hamvas fröccsöket, száraz fehérből. Már messziről hallatja a hangját egy „tag”, ordítva üdvözli a teljes teraszt, szinte régi ismerősként kezelve mindenkit. – Na mi van, gyerekek, búsba köttök? – kérdezi nem kis hangerővel, majd megismétli újra és újra. Kezd kellemetlen lenni, felnézni sem mer szinte senki. Gúzsba kötve ülünk mindannyian, megfosztva mozgási és cselekvési szabadságunktól. Erős a gúzs, nem ereszt. Már majdnem meleg a sörünk, mire szabadulunk és kiengedünk.