Szombathelyi képek Temesváron - A századforduló jelentős novellistája, Gozsdu Elek és Weisz Anna kapcsolatának nyomában

Az író szavaiból arra következtethetünk, hogy korábbi beszélgetéseikben szóba kerültek azok helyek, ahol az asszony gyermekkorát töltötte. A három fotográfia közül az egyiken a Puteáni-ház szerepelt. Ez az épület a Szily János utcában, a bírósággal átellenben ma is áll. Vajon miért lehetett fontos Annának? Talán a szüleivel lakhatott ott valamikor? A másodikon valamelyik templom, talán a székegyház volt látható. A harmadikon szőlők látszottak a háttérben kéttornyú templommal. Gozsdu-kálváriáról szeretett volna egy látképet, de ezt a fotót nem tudta azonosítani, pedig ezen is a kálváriatemplom volt látható, de nem a város felől, hanem a másik oldalról, a szőlőhegy irányából nézve. Közölte, hogy a képpel kapcsolatban írt Knebelnek és további felvilágosítást kért tőle. Nyilvánvalóan Knebel Jenő szombathelyi fotográfusról van szó. Arra készültek, hogy a szülővárost ábrázoló képeket közösen helyezik majd el… Gozsdu Elek író, temesvári királyi ügyész 1906-ban ismerkedett meg Weisz Lajos kereskedő feleségével, a Szombathelyről származó Annával. A művelt, több nyelvet beszélő, sokat utazó asszony akkor a harmincas éveiben járt. Az író gyakorta ellátogatott a Weisz-házba, s levelezésük is akkor kezdődött. Kapcsolatuk 1915-ben szakadt meg, Gozsdu 1919-ben, Anna 1953-ban halt meg. Az irodalomtudomány már az ötvenes évek végén felfigyelt az Anna-levelekre. Berzy András 1965-ben az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiben néhányat közzé is tett közülük. 1969-ben a bukaresti Szépirodalmi Könyvkiadó már egy jóval bővebb válogatást jelentetett meg. 

A nagy művet, az Alexa Károly és Pongrácz Mária által szerkesztett, a fellelhető teljes levelezést tartalmazó Kertünk istennel határos című kötetet 2001-ben a Kortárs Kiadó adta ki. Miről szólnak a levelek? Művészetről, képekről, könyvekről, versekről, szerelemről, vágyódásról, az élet napi történéseiről. Az irodalmi művé vált levelezést Gozsdu alkotásaként tartjuk számon. A könyvtári polcokon a G betűnél kell keresnünk a kötetet. A társalszerzőről, Weisz Annáról (Weisz Lajosné, született Goldschmidt Annáról) kevesebbet tudunk. A házassága révén került Szombathelyről Temesvárra. Tehetős zsidó családból érkezett, férje is jómódú, aki elfogadja, hogy szoros barátságot ápoljon Gozsdu Elekkel, aki macedoromán származású magyar, de a szerb ortodox egyház tagja. Temesvár a XX. század elején még soknemzetiségű (német, magyar, román, szerb) város volt. A levelekben fel-felbukkannak azok az emlékek, amelyeket Anna még az előző hazájából hozott magával, Gozsdu is megemlíti, ha hallott valamit Szombathelyről vagy a vármegyéről. A néhány mondatos utalások kis utánajárással könnyen kiegészíthetők további adatokkal. Az 1912. február 12-én kelt levélben olvashatjuk az alábbi mondatot: „Maga a gyermekleány életét nemes szülők mellett a sorokújfalusi régi boltíves kastélyban töltötte. Hatalmas fák alatt, abban a nagy parkban…” Az időpont pontosan meghatározható. Anna apja 1884 és 1889 között volt a ma már sorokpolányiként ismert kastély bérlője. 

Anna és Gozsdu egy alkalommal számba veszik, öszszeírják az asszony tulajdonába lévő festményeket, grafikákat. „Az első kép, amit kaptál, az édesapádnak arcképe” – olvashatjuk az író levelében. Az életnagyságú mellképet Alconiere Tivadar nagymartoni születésű bécsi festő festette, s vőlegény korában ábrázolja Goldschmidt Vilmost, Anna apját. Az évszám könnyen kideríthető, szülei 1862-ben házasodtak össze, tehát a kép 1861-ben készülhetett. Goldschmidt a szombathelyi közéletnek is ismert alakja volt. Várpalotáról származott, orvosként került Szombathelyre, ahol tagja volt a város elöljáróságának. 1860–70 táján a Külsikátor melletti házban lakott, s ott születtek gyermekei is. Feleségének, Pick Máriának a szülei onnan két háznyira, a Fő tér 36. alatt éltek – a mai számozás szerint. (A másik irányban – szintén kétháznyira – a Blum-ház áll. Joyce hősének, Leopold Bloomnak és egy írónak, Edmund Blumnak/Blum Ödönnek az alakja kapcsolódik ahhoz a helyhez.) 

Goldschmidt Vilmos 1886 és 1898 között a szombathelyi zsidó hitközség elnöke volt. Az ő idejében épült fel a közösség székháza és az izraelita elemi iskola. Bécsben halt meg, ott temették el. A XX. század elején Temesváron – ami az idén Európa egyik kulturális fővárosa – két szombathelyi asszony élt. Férje halála után odaköltözött Anna édesanyja, Goldschmidt Vilmosné Pick Mária is. Vele Gozsdu is szívesen elbeszélgetett, a levelekben is gyakran hivatkozik rá. 1914-ben a hitközség levelet írt Annának, azt kérték, hogy küldjön az apjáról képet, mert „érdemei elismerése miatt meg akarják festetni a díszterem számára”. Az a fotó került szóba, amit az idős asszony az imakönyvében őriz. Tűnődnek, hogy odaadják-e, Goldschmidtné úgy látja, hogy a kép rossz minőségű és igazából nem is nagyon hasonlít a férjére. Végül Gozsdu dönt: „Meg kell festeni.” Azt, hogy valóban Szombathelyre került-e az imakönyvben tartott kép, bizonytalan. A festmény a tervezettnél jóval később valóban elkészült. 1934- ben a hitközségi székház nagytermében két festményt avattak fel, az egyiken Lackenbacher Fülöp szerepelt – az ő idejében épült a neológ zsinagóga, a másikon Goldschmidt Vilmos.