Új értékeket vettek fel Csöngén a vasi tárba

Kevesen tudják, hogy vasi eredetű a régi magyar himnusz, a katolikus hívek szívének oly kedves, akár könnyekig megható Boldogasszony Anyánk. Máig bekapcsolódnak az éneklésébe a magyarok, ha a világ bármely pontján felhangzik az imádság nagy Patrónánkhoz, Szűz Máriához szólva: „Magyarországról, / Édes hazánkról, / Ne felejtkezzél el / Szegény magyarokról!” 

Nem közismert, hogy a szerző, Lancsics Bonifác Szombathelyen született 1674-ben és Dömölkön hunyt el 1737. április 25-én. Bencés szerzetes, filozófus, teológus volt, a 18. század elején szerzett műve a magyarság néphimnusza volt. Kölcsey Ferenc majdnem száz évvel később, 1823-ban írta a maga Himnuszát, Erkel Ferenc 1844-ben zenésítette meg, 2012ben iktatták alaptörvénybe mint állami himnuszt, de ezzel párhuzamosan a mai napig él Lancsics Bonifác szerzeménye is, amely még a 18. században bekerült az egyházi énekeskönyvekbe, és ma is sokszor megszólal ünnepségeken, közösségi összejöveteleken. Jelentőségét mutatja az is, hogy a 2021-es budapesti Eucharisztikus Világkongresszus Lancsics imájával kezdődött és fejeződött be. A szerzőnek 2024ben lesz születése 350. évfordulója, ezért a celldömölkiek célul tűzték ki, hogy Lancsics életét és fő művét az értéktári piramisban előbb a helyi, majd a vasi értékek közé emeljék, ezt követően lehet nevesíteni kiemelkedő nemzeti értékként a kulturális örökség kategóriájában. 

Bekerült a Vas vármegyei értékek közé a Vas-hegy termőterülete és a vaskeresztesi bor. A hegyen hagyományosan apróparcellás szőlőművelés folyik – nagyrészt családi kis földdarabkákon, mégis egybefüggő területet alkotva –, a parcellavégekre jellemzően kétszintes borospincéket építettek. Alul csatári kőből falazták a pincét, felül „kétosztatú” építményeket alakítottak ki: présházat és lakórészt. A pince a homlokzat felől külön bejáratú és „dupla ajtós”, aminek fontos szerepe van. Az egyik ajtó a földszinten, a másik a pinceszinten található, így a lejáró egyúttal zsilipkamra – így óvja a bort a kinti hőmérséklet-változások közvetlen hatásától, és télen-nyáron közel állandó hőmérsékletet biztosít. A hagyományos pincékben itt-ott még a bálványpréseket is őrzik. 

A szőlő művelésének évszázadosan kialakult tradícióival a hegyközség jól tudott bánni; még az 1900-as évekbeli pusztító filoxérajárvány után is fennmaradt a szőlőkultúra. Ebben nagy szerepe volt a község plébánosának, Pfánd Ferencnek, aki tudta, hogy az amerikai vadalanyú oltványok ellenállóak, ezért megtanította a helyieket az oltás és az oltványnevelés módjára. A szőlőfajták közül a legkedveltebb a 19. század végétől elterjedt kékfrankos, és az utóbbi időben megnőtt a zweigelt és a merlot aránya. (Fehér szőlőből az olasz- és a rajnai rizling a domináns.) A beadott értéktári javaslat szerint Vaskeresztesen tudatában vannak annak, hogy a minőségi vörösbor jó hatással lehet egyes betegségek megelőzésére, gyógyítására. Nemzetközi szakmai zsűri elfogadta azt a tudományos beszámolót, amely kimondja, hogy a Kőszeg–Sopron–Vaskeresztesi borvidék nedűinek jótékony infarktusmegelőző hatása van. 

A Veszprémi Akadémiai Bizottság orvostudományi szakbizottságának elnöke öt éven át mintegy ötezer embert vizsgált meg a régióban. Tudományos következtetésére rábólintott az Európai Kardiológiai Társaság. 

Nem véletlenül helyezte Csöngére legutóbbi ülését a vasi értéktárbizottság: a tagok megtekintették a 110 éve született költő emlékházát, vagyis autentikus helyszínen tárgyalták és felvették a vasi értékek közé Weöres Sándor szellemi hagyatékát. Az indoklásban szerepel, hogy a magyarság által, gyermekkortól fogva ismert költő irodalmi munkássága és élete is sok szállal kötődik vármegyénkhez; itt született, nevelkedett és alkotott, a szülőföld hatása beleivódott műveibe. 

Ezt az összeszövődöttséget jól érzékeltette az a jó évtizede megjelent „Vas megye” könyv, amelynek lapjaira a szép tájfotók közé Bokányi Péter irodalomtörténész ötlete nyomán került be Weöres egy-egy sora – és a kötetet lapozgatva a végére érve áll össze az olvasó számára a mondandó, maga a vers (és jelenik meg a szellem a tájban, a múlhatatlan géniusz a múló időben): „Lég, sugár, víz, hegy között / állsz a zöldben és a kékben, / jelenléted észrevétlen / mindenségbe öltözött. // Száll évezredek hada, / majdnem mindent learatnak, / de azon nem változtatnak, / hogy itt álltál valaha.”