Képeslapok: Felhők, gyöngyök, madarak

Bámulni az eget, nézni a felhők játékát – néha nagyon kell. Biztos a 200. évforduló miatt ötlik most föl Petőfi, bár talán nem kell hozzá a kerek évforduló. A felhő címmel 1847-ben ezt írta: „Ha én madár volnék: örökké /A felhők közt szállonganék.” De a Felhők ciklusa (1846-ból) az igazi: „A bánat? egy nagy óceán. / S az öröm? / Az óceán kis gyöngye. Talán, /  Mire fölhozom, össze is töröm.”  Vagy: „Emlékezet! / Te összetört hajónk egy deszkaszála, / Mit a hullám s a szél viszálya /  A tengerpartra vet...”  Sétál, sétál, szemléli a füst árnyékát a falon, a barátságról gondolkodik. A felhők – mint a madarak. Meglehet, ott van a madárrá lett Petőfi is.