Mesélő Podcast: Balogh Gyula, a korabeli öt legelőkelőbb Vas vármegyei tisztviselők egyike

Balogh Gyula 1837-ben nemesi ősöktől a Veszprém vármegyei Ihásziban született. Jogot végzett, de nem lett ügyvéd és 1859-ben Vas Gereben „Képes Újság”-jának szerkesztőjeként kezdte hírlapírói pályáját és saját fordításában jelentette meg Heine verseit. 1861-től a körmendi járás esküdtje, majd Vasvármegye aljegyzője volt. A hivatalnokságot feladva 1867-től a Vasmegyei Lapok kiadójaként dolgozott és 1870-ben megalapította a „Sopron Megyei Közlöny”-t. 

Újságjai a Szombathelyi Régészeti Egyletnek, a Dalárdának, a Tűzoltó Egyesületnek és a szombathelyi Állandó Színháznak propagálói voltak. 1876-ban Balogh Gyula kezdeményezte Berzsenyi Dániel születése centenáriumának megünneplését és szobrának felállítását amiért főispáni kitüntetésben részesült. Érdeklődése fokozatosan a történelmi témák felé fordult. Sikerrel megpályázta és 1884-ben elnyerte Vasvármegye levéltárnoki állását és ezzel Vas vármegye főtisztviselői karában az öt legelőkelőbb megyei tisztviselő közé került. 

A korabeli levéltáros feladata volt, hogy őrizze, rendszerezze és szükség esetén másolatokat adjon a vármegye és az azt képviselő nemesség jogbiztosító okmányairól. Az archívum anyagának rendezése tette alapossá Balogh Gyula történeti ismereteit, és ő bőséggel kamatoztatta a vármegyei forrásanyag alapos ismeretéből eredő tudását. Már 1885-ben megjelentette a megye életében jelentős eseménynek számító „1809-évi insurrectio és franczia megszállás Vasmegyében” című kötetet. A kezébe kerülő dokumentumokat megyei és országos lapokban is publikálta. Történelmi cikkeit, 1895-ben a ’Klio szolgálatában’ című kötetté formálva is kiadta. 

Szaktudását méltányolva a Pallas-lexikon szerkesztő-bizottsága őt bízta meg Moson-, Tolna-, Somogy- Vas- és Zalavármegyék történeti fejezeteinek megírásával. Munkatársa lett az „Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben” című monumentális műnek és ő írta a Sziklay-Borovszky millenniumi monográfia Vas vármegyei kötetének történeti fejezetét. ’Vas vármegye nemes családai’ című 1894-ben megjelent műve máig nélkülözhetetlen kézikönyv, amelynek révén országos ismertségre és szakmai elismertségre tett szert a századforduló történetírói előtt. 

Balogh Gyulának a mai értelemben vett levéltárszakmai munkássága is jelentős. Jól bizonyítják ezt az alispáni anyagból előkerült akták, amelyekben a Balogh Gyula-féle iratrendezések tapasztalatinak alapján a vármegye vezetőjétől Szombathely és Győr városok is javaslatot kértek saját archívumuk rendezésére. Balogh Gyula 84 éves korában, 34 évi levéltári szolgálat után vonult nyugdíjba és 1921. április 20-án hunyt el. Nevét Szombathelyen 1956-tól utca viseli, síremléke a szentmártoni temetőben áll.