Száznegyven láncfűrész, a legtöbb működik - Extrém hobbija van a felsőberkifalui Vilics Zsoltnak - fotók

Vilics Zsolt nem mindennapi dologgal foglalkozik szabadidejében. Motorfűrészeket gyűjt, ezeket általában zsibvásárokon, online felületeken vásárolja. Vannak régi – ám sosem használt – darabjai is, a legutóbbi ilyen fűrész – egy Landoni – Amerikából érkezett a felsőberkifalui gyűjteménybe. – A fűrész olyannyira új, hogy soha nem volt tankolva, eredeti dobozában küldték a tengerentúlról – mondja Zsolt, akinek szépen rendszerezett kollekciója a garázsban kapott helyet, minden mást kiszorítva onnan. – Nyolc éve kezdtem a gyűjtést, egy barátom ösztönzésére, aki szintén nagy gépgyűjtő. Az első öt évben alapoztam meg a gyűjteményt, akkor igencsak gyorsan nőtt a darabszám. Mára kicsit lelassult ez a folyamat, mert nehéz különlegességeket találni. Mostanában inkább már arra törekszem, hogy minél régebbi láncfűrészt vegyek, vagy olyat, ami a köbcentit tekintve nagy. Van úgy, hogy a gépek tunningolását helyezem előtérbe, őszintén szólva, mostanában jobban szeretem erre áldozni az időmet – teszi hozzá a gyűjtő. A felsőberkifalui láncfűrészkollekció legrégebbi darabja egy 1952-es, norvég JO-BU, hamarosan érkezik azonban egy 1948-as gyártmány is ugyanebből a márkából, onnantól az lesz a rangidős a gyűjteményben. 

– Nagyjából száznegyven láncfűrészem van, ezeknek a nyolcvan százaléka működőképes. Veszek hibás darabokat is, amelyeket hátul, a műhelyemben próbálok meg helyrepofozni. Nagy örömet okoz, ha egy működésképtelen, darabjaira szedett gépet sikerül felélesztenem, ezt amolyan alkotótevékenységként fogom fel. Nincs is annál szebb, mint amikor egy gép – amelynek már nem sok esélyt adtak – egyszer csak elindul, és az ember meghallja a hangját. Amúgy mindegyiknek más hangja van, ahogy szerkezetileg is mindegyik típus más. Hang szempontjából a legbrutálisabbnak talán az amerikai Remingtont mondanám, ezt ezer közül is meg lehet ismerni – mondja Zsolt, aki úgy tudja, Vas vármegyében csak néhányan hódolnak ennek a különleges hobbinak. Mindenki közül kiemelkedik a Tokorcson élő Tóth József, aki évtizedek óta gyűjtő, és háromszáznál is több láncfűrésze van. – Józsi bácsi már volt nálam, sajnos, én még nem jutottam el hozzá, pedig sokszor indultam. Évente egy alkalommal országos találkozót is rendeznek Füzesabonyban, ott száznál is több gyűjtő jön össze egyszerre, én is mindig szakítok rá időt. 

Józsi bácsival is ott szoktunk találkozni – meséli Zsolt, majd különlegességként említi a kétemberes csehszlovák fűrészcsodát, ez látványra sem mindennapi, de ereje is van. Kétszázötven köbcentis – részletez , majd egy egyes motorfűrészt mutat, ami szintén sokat tud 140 köbcentijével. – Mondhatjuk, hogy a világ minden tájáról vannak gépeim, természetesen az ismert német márka is nagy darabszámban képviselteti magát a gyűjteményemben – fűzi hozzá a tulajdonos, akinek láncfűrészei amolyan ipartörténeti gyűjteményként is felfoghatók, hiszen az egyes gépek szépen megmutatják, honnan hova jutott a technika az évtizedek alatt. A 19. század végén már működtettek olyan fűrészt gőzgéppel, ami elvágta, ledöntötte a fát. Azután a fűrészeket belső égésű motor hajtotta. Az első elektromos láncfűrészt 1926- ban mutatták be, a benzinmotorosok három évvel később kerültek piacra. – Karbantartóként dolgozom egy gyárban Szombathelyen, több műszakban. Szabadidőmben tudok a motorfűrészekkel foglalkozni. Hogy eddig mennyit költöttem a gyűjteményre, nem tudom, még sohasem számoltam össze.

Egy biztos, nem olcsó mulatság ez, ráadásul helyigényes is. Mint minden másban, a határ itt is a csillagos ég. A veteránokat természetesen nem vetem be munkára, vannak használatra való darabok, azok nemcsak a polcon vannak, néha fel is bőgnek az udvaron. Nagyjából 70 évet ölel fel a gyűjteményem. Wankel-motoros és kéthengeres láncfűrészem azonban még nincsen, ezek nagyon ritkák, nehéz beszerezni, maximum külföldről lehetséges. Szóval ez még csak egy átmeneti állapot és darabszám – mondja zárszóként Zsolt, aki egyszer Felsőberkifaluban, a falunapon pakolta ki gyűjteményének egy részét, hogy megmutassa a helyieknek. Amúgy a garázsban őrzi a kollekciót, és nap mint nap gyönyörködik benne. Nem csoda, volt vele munkája bőven.