Amikor a gyermek leváltja a szüleit - A kamaszok a kortársaikat tekintik irányadónak - Eberlein Évával beszélgettünk

Azt a gyermeket tekintjük kortárs-orientáltnak, aki a felnőttek helyett a többi gyermek segítségével próbál a világban eligazodni, akinek fontosabb az ő véleményük, mint az érte felelős felnőtteké, magyarázza bevezetőjében Eberlein Éva, aki identitás coach-ként segít szülőknek a gyermekek szexuális nevelésében keresztény értékek mentén. Mint mondja, bizonyos szempontból a leválás velejárója, hogy a kortársakkal való összetartozás érzése erősebb serdülőkorban, a gyerekek ilyenkor függetlenedésre törekednek a szüleiktől, ám ez veszélyeket is hordoz.

– Egyes kutatók szerint ez a jelenség a gyökere a mai fiatalok számos pszichológiai problémájának, beleértve a zaklatást, a szorongást, a felszínességet, a felnőtté válás kudarcát, a nemi irányultsággal kapcsolatos szorongást, bizonytalanságot. Sok szülő a bandázást természetesnek és jópofának tartja, a kamaszkorhoz hozzátartozónak. Amikor azonban a hangsúlyok eltolódnak, a kortársak átveszik a szülők szerepét, az hátráltathatja az érzelmi kötődést, az érettséget, sőt aláássa a családi összetartást. Szabotálhatja az egészséges testi-lelki fejlődést, elősegítheti a veszélyes, agresszív kapcsolatokat, sőt, idő előtt szexualizálhatja a gyermeket. A kamaszok mindenfélébe bele tudják vinni egymást – mondja, és kulcsgondolatként emeli ki az intimitást, ami az egyik legbensőbb igényünk, alapszükségletünk.

– A szeretet kifejezése, a közelségre, elfogadásra, kötődésre való vágy belénk van kódolva és a kamaszok számára is ugyanolyan fontos. Törekednek megfelelni, elnyerni a többi kamasz figyelmét, tetszését, elfogadását, beilleszkedni a kortársak közé. Ha azonban a serdülő állandóan összehasonlítja magát a többiekkel, az fokozott stresszt, hamis öntudatot, önértékelést és megfelelési vágyat eredményezhet. A beilleszkedés, az elfogadás vágya miatt a kortársaihoz hasonló viselkedést és értékeket vehet fel. Itt jöhet képbe a kockázatvállaló magatartás is: a kábítószer-használat, a bűnözés, a nem biztonságos szexuális tevékenységekben való részvétel – jegyzi meg, kiemelve, hogy a kortársak elutasítása akkora sebet hagy a gyermek életében, amekkora a benne lévő éhség/amennyire üres a szeretettankja. Minél inkább megkapja egy gyerek az első éveiben a családban az intimitást, annál kevésbé függ a kortársak elfogadásától, szeretetétől.

Mit tehet a szülő? Eberlein Éva úgy foglalja össze: biztonságos kötődési alapot ad, az összetartozás érzését és feltétel nélküli szeretetet. – Kamaszaink jórészt virtuálisan kapcsolódnak egymáshoz és lassan már hozzánk, felnőttekhez is. Ez azonban nem igazi kapcsolódás. Ha azt élik meg, hogy a szüleik nem igazán kapcsolódnak hozzájuk, akkor keresnek erre más lehetőségeket. Kell tehát a közös idő, az anya-lánya, apa-lánya alkalmak, anya-fia, apa-fia közös programok és bővebb családi, baráti körben szervezett találkozók, hasonló értékrendű családokkal, házas közösségekben eltöltött idő, amivel biztonságos légkört teremtünk – mondja az előadó. Szerinte meg kell tanulnunk újra felfedezni a gyermekeinket, hiszen minden nap, minden héten változnak kamaszkorban. Segítsük őket az érdeklődési körükben, segítsünk nekik felfedezni a saját értékeiket, célokat kitűzni és azokat elérni. Kicsi kortól szoktassuk őket arra, hogy lehet bármiről beszélni: nincs tabutéma. Biztosítsunk teret a haveroknak, lógjanak nálunk, legyenek szem előtt, javasolja. Legyünk kapcsolatban a barátok szüleivel, családjával. Húzzunk világos határokat – médiaszabályok, meddig lehet távol lenni a haverokkal, mik az ottalvós bulik szabályai –, ezek biztonságot és szabadságot adnak. Szerinte még ha kellemetlen, ha rosszul esik és ha sérül is a gyermek, ha egy barátról, társaságról az látszik, hogy rossz hatással van a gyermekünkre, távolítsuk el tőle, hiszen felelősek vagyunk érte. S mutassunk pozitív példát a felnőtt kapcsolatokra.