Hogyan befolyásolja a stressz a gyermekeknél a tanulást?

Vajda Zsuzsanna életmód-tanácsadó és Orosi Tünde természetgyógyász kineziológus, kamasz mentorbeszélgetésükben megvizsgálták a stressz kiváltó okait, és azt, hogyan reagál rá szervezetünk. Hogyan lehetünk hatékonyak a kezelésében és támogathatjuk a gyermekeinket tanulásukban a stressz hatásai ellenére is.

Selye János osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász stressz-elméletét idézte Orosi Tünde. Ő felismerte, hogy kísérleti alanyai hasonló válaszreakciókat mutattak bizonyos helyzetekben. – A stressz a mindennapi életben is éppoly fontos szerepet játszik, mint a betegségek kialakulásában és leküzdésében. Általa ki tudjuk aknázni a bennünk lévő lehetőségeket. Szervezetünk folyamatosan egyensúlyra törekszik. Stressz az, ami meghaladja szervezetünk alkalmazkodási képességét – mondta. Pozitív és negatív stressz esetén is ugyanaz a reakció és a szervezetben lezajló folyamatok: élesedik a látás, a hallás, a vér a test felszínéről a vázizmokba tolul, hogy hirtelen nagy teljesítményre legyünk képesek; az emésztés, az agyi területek nem működnek a korábbi összhangban. 

Ha egy gyerek stresszbe kerül, nem azért nem tudja elmondani a leckét, mert nem tanulta meg, hanem mert „nem fér hozzá”: a két agyfélteke közti információáramlás nem olyan erős, szinte szétkapcsol. Hiába tudja a matematikai képletet, hiányzik hozzá a kreativitása, hogy az adott feladattal össze tudja kapcsolni – hozta példaként, majd életkoronként jellegzetes problémákat, nehéz szituációkat említett, amelyekben stressz érheti a gyermekeket: óvodai/iskolai szereplések, számonkérések, iskolába, új közösségbe, alsóból felső tagozatra kerülés, kis testvér születése, a szülők válása, a szülők közötti problémák, a betegségek. (Ha egy anyák napi ünnepségen kiáll és elfelejti a szöveget vagy kinevetik a többiek, ebből a szituációból emlék lesz, ami eltárolódik. Amikor legközelebb hasonló szituációba kerül, emlékszik az agya, a stresszreakció újraindul, a gyermek ismét lefagy, kinevetik és újra rossz lesz neki. Elkezdi kerülni ezeket a szituációkat és képes testi tüneteket produkálni.)

A stresszreakció három szakaszáról is beszélt: az első, amikor észrevesszük, hogy valami történni fog. A második a hozzászokás vagy alkalmazkodás szakasza, az utolsó a kimerülésé, ahol már jelentkezhetnek a fizikai tünetek, a betegségek.

Technikákat is javasolt, hogyan csökkentsük a stresszhelyzetet. Az első: igyon elég vizet a gyermek ahhoz, hogy optimálisan tudjon működni a teste. Felnőttnek, gyermeknek is hasznos lehet: tegyük a tenyerünket a homlokunkra, lélegezzünk, gondoljuk végig a szituációt, a lehetséges következményekkel és megoldásokkal együtt, amiben éppen vagyunk, ez már azonnali stresszkivezetést eredményez. Közben az orrunkon keresztül vegyük a levegőt. A rekeszizmok segítségével juttassuk el a hasunkig a beszívott levegőt: 4 másodpercen át tartó belégzést követően 6 másodpercen át fújjuk ki a levegőt, amivel lassanként lenyugtatható az idegrendszer. A „gondolkodó sapka” gyakorlat: a fület fentről lefelé haladva kissé meghúzva simogassuk kifelé. Közben finoman húzzuk hátrafelé, peremét kifelé pödörve. Mindkét fülünkön végezzük el többször.

Végül a Pedagógiai Kineziológiát említette, amely a különböző tanulási képességek fejlesztésével foglalkozik. Ezen belül a Brain Gym idegrendszert fejlesztő mozgásalapú programot, amely 26 egyszerű gyakorlattal dolgozik. A leírás szerint ezeket használva tanulásra készülve, tanulás közben, vagy csak a mindennapi rutin részeként az agy és a test többi része közötti hatékony kommunikációt segíthetjük elő. Játékosságuk pedig csökkenti a teljesítményt hátráltató stresszt.