Megerősödve

2023.10.13. 13:21

Lelki szupererőnk, tanulható képességünk a reziliencia

Lelki egészségünk fontos faktora a reziliencia – tanulható belső erőforrásunk, a segítségével megküzdhetünk az élet viharaival, kríziseivel, traumáival, hangzott el még hétfőn az ELTE Forrásközpontjában, ahol Vörös Orsolya egészségpszichológus, katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus tartott előadást.

Tóth Katalin

Azokat az embereket tekintjük reziliensnek, akik a nehézségek ellenére rendben kijönnek a nehéz élethelyzetből.

Fotó: © Cseh Gábor

Miért fontos a téma? A változás, a kiszámíthatatlanság időszakát éljük, információáradatban létezünk – a változás az állandó világunkban, és nem mindenki tud ezzel sikeresen megküzdeni. A krízisek, traumák kibillenthetnek bennünket, akár a rezilienciánkból is – fogalmazta meg.

A fogalom meghatározását adta: sokkhatás esetén megmutatkozó rugalmasság, rugalmas ellenálló képesség, vészrugalmasság, ami biztosítja a fennmaradásunkat. A pozitív gondolkodás irányába tereli a figyelmünket: amikor változáson megyünk keresztül, a különböző képességeinken keresztül növekedve, fejlődve, akár új készségeket tanulva jöhetünk ki általa egy nehéz élethelyzetből.

A reziliencián belül megkülönböztetett pszichológiai, fizikai, érzelmi és közösségi rugalmas ellenálló képességet. Az első a mentális erőnk, a második a fizikai állapotunkra utal, a harmadik az érzelmi szabályozó részünkre, amivel egy stresszes állapotra, krízisre reagálunk, az utolsó pedig a katasztrófák, nagyobb közösségeket ért sokkhatás esetére vonatkozik. Mindegyik fejleszthető, mondta.

Egyes rendszerek miért ellenállóbbak másoknál és hogyan lehet az embereket hozzásegíteni a rezilienciához? – erre válaszként V. Komlósi Annamáriát (ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék) idézte: „A reziliencia jóval több mint képlékenység és formálhatóság vagy egyszerűen a körülményekhez idomulást jelentő adaptáció, mert tartalmazza az önfenntartás és ön-újraszerveződés mozzanatát is.”

A fejlesztésről elmondta: összetett és személyes. Függ attól, hogyan tekinti valaki a világot, hogyan viszonyul hozzá. Lényeges a társadalmi erőforrások elérhetősége, minősége is és a konkrét megküzdési stratégiák is.

A reziliencia három eleme mutatja meg a legjobban a fejlődés lehetőségeit: a kihívás, az elkötelezettség és az önbizalom kérdése. A kihívás tekintetében Kelly Mcgonial amerikai egészségpszichológus nézetét hívta segítségül: e szerint nem a stressz „öl meg minket”, hanem ahogyan gondolkodunk róla. Ha azt gondoljuk, hogy megbetegít, akkor meg fog betegíteni. Érdemes inkább kihívásként értékelni a ránk nehezedő dolgokat, szemléletet váltani, és nem azon keseregni, hogy milyen rossz nekünk, hanem azokra a belső és külső erőforrásokra összpontosítani, amelyek segítenek kijönni a nehézségekből. Az elkötelezettség a motiváció és a cél szempontjából fontos: a reziliens ember elkötelezett a saját céljai iránt, motivált például a hobbijában, a tanulásban, a családban. Az önbizalom: bízom magamban, hogy meg tudom oldani az adott helyzetet, gazdag erőforrás-repertoárral rendelkezem, a belső erőforrásaimra fókuszálok, azon belül arra, amit kontrollálni tudok.

Reziliens védőfaktorainkról is beszélt, amiket érdemes magunkban tudatosítanunk: egyéni (saját temperamentumom, felfogó-, kapcsolódási, kifejezési képességem, konfliktuskezelésem), családi(támogató emberi kapcsolataim, egészséggel való törődés, stabilitás stb.) és közösségi (szolgáltatásokhoz való hozzáférés, iskolai légkör, mentorok, szomszédok, közösséghez tartozás stb.) Reális optimizmus, elfogadás, empátia, megoldásorientáltság, érzelemszabályozás és felelősségvállalás is jellemzi a reziliens embereket, mondta.

S mit tehetünk magunkért? – Gondoljunk vissza azokra a nehézségekre, amiken már túl vagyunk, hogyan vészeltük át őket, kik segítettek abban a helyzetben. A másik kulcsszó az önegyüttérzés: önkedvesség, a mindfulness (az „itt és mostban” ítélkezésmentesen lenni, elfogadva a saját érzéseimet, nem önmagamat szapulva) és a közös emberi sors (egy-egy nehéz helyzetben ugyanúgy viselkedünk).Gyakorlatokat is ajánlott: írjunk napi hálacetlit (Miért voltam a leghálásabb ma? Kiért voltam ma hálás? Mi az a három tulajdonság, amiért hálás lehetek önmagamnak? Mit tanultam? Miben erősödtem?) Kérdéseket is megfogalmazhatunk, amelyek segítenek feltárni az erőforrásainkat: mi az, amiben jelenleg sikeres vagyok? Mikor érzem jól magamat? Mit szeretek önmagamban? Kik az értékes emberek az életemben? Mit értékelnek bennem mások? Milyen helyeken érzem jól magam? Mi ad erőt? Mit csinálok szívesen? Milyen témák lelkesítenek? 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában