Körbejártuk az aktuális vadászati kérdéseket, Vasban nincs sertéspestis

– A gímszarvasvadászatnak lassan vége, a vaddisznóhajtás szezonja most kezdődik. Ez évről évre sok vendéget vonz vármegyénkbe, de ennél is fontosabb, hogy teljesítsük a hatóság által előírt darabszámot – mondja Gagyi István, a vadászkamara vasi elnöke, majd hozzáteszi: a törvények szigorúan előírják, melyik fajból mennyi élhet egy adott területen. Vaddisznóból például négyzetméterenként fél az ideális. Horvátországban a vaddisznópestis már elérte a humán állattartókat, Vasban évek óta nem jelent meg a fertőzés, de ehhez kell a felelős vadgazdálkodás, magyarázza a szakember. 

– A vadászat nem úri passzió, így tudjuk fenntartani a természet sokszínűségét, így biztosítható a biodiverzitás – teszi hozzá. Korábban beszámoltunk róla, júliustól módosult a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény. Gagyi István úgy tapasztalja: azóta is folyamatos az ezzel kapcsolatos félretájékoztatás. Egyfajta hisztériakeltés zajlik a médiában, pedig a gyakorlatban nem történt más, mint az élethez igazították a jogszabályt. 

– Nem igaz, hogy mindig a járművezető a hibás vadbaleset során – hangsúlyozza. A törvény ugyanis úgy szól: ha egyik fél részéről sincs ráutaló magatartás, akkor mindenki a saját kárát fizeti meg. Nyomatékosan kéri ugyanakkor: ha valaki vadbalesetet szenved, értesítse a rendőrséget, ők pontosan ismerik a további teendőket. 

– Olyannal még nem találkoztam Vasban, hogy a vadászatra jogosult az autótulajdonos után kártérítést kér, és remélem, nem is lesz ez trend. Nem szándékunk, hogy büntessük a járművezetőket. Inkább felhívjuk őket a figyelmes vezetésre: ahol például takart az út széle, vagy az erdők között halad át – mondja, majd hozzáteszi: a figyelemfelhívó tábla azt jelzi, az adott helyen az átlagnál több a vadbaleset, de nem garancia arra, hogy az állat máshol nem tűnik fel – az nagyban függ ugyanis az életformájától, táplálkozási szokásaitól is. A közös kárviselés alól kivétel a ráutaló magatartás, azaz ha például a vadgazdálkodó szándékosan az út mellé szoktatja – hajtással, etetéssel – a vadat. A vadásztársaságoknak ez nem érdekük, hiszen akkor saját maguk ellen dolgoznának. Vas vármegyében évente átlagosan mintegy 200-210 vadbalesetet jelentenek – ezek résztvevője többségében őz.