Ne az elalvás, hanem a megnyugtatás legyen a cél – Mittli Éva gyermek klinikai szakpszichológus tartott előadást

Alvásra van szükségük a gyermekeknek az optimális testi-értelmi fejlődéshez. Alvás közben termelődik a növekedési hormon, amely sejtjeink növekedésében és regeneráló képességében jut szerephez. Alvás kell a jó emésztéshez is, és alvás közben fejlődik az idegrendszer, ilyenkor rögzülnek a tanultak. Ha nem alszanak eleget, kevésbé tudnak alkalmazkodni, a különböző helyzetekben sokkal kevésbé rugalmasak. Az alváshiány esetén kimerültséggel kell számolni, koncentrációs problémák, hangulatingadozás lehetnek a következményei – hívta fel a figyelmet Mittli Éva, és sorolta, mennyit alszanak a különböző életkorú gyerekek. – Egy újszülött átlagosan 16-20 órát, neki még nincs szüksége sötétségre az alváshoz. Egy 3-12 hónapos baba 13–16 órát, jellemzően három részletben. Az 1–3 évesek 12-13 órát pihennek egy éjszakai és egy nappali alvással. Három és 6 éves kor között hagyják el a gyerekek a délutáni alvást, erre érdemes rugalmasan tekinteni, mondta.

Az alvás két fázisát is említette:a REM (rapid eye movement) alvásnál az agyi tevékenység hasonló, mint ébrenlét vagy szendergés esetén, gyors szemmozgások jelennek meg, az izomtónus viszont megszűnik, a test tulajdonképpen mozdulatlan. Ez a felnőtteknél az alvásidő 20 százalékában figyelhető meg, az újszülötteknél viszont az 50 százalékot teszi ki. Amikor tehát egy baba nyugtalanul alszik, ez is állhat a háttérben. Ahogy az idegrendszer érik, 2-3 évesen már 25 százalék a REM aránya. Míg a másik, non-REM fázis egy csendesebb, mélyebb alvás: az agy pihen, növekedésihormon termelődik és megtörténik a szövetek reparációja. Érdekességként említette, hogy míg a felnőtteknek 90 perc az alvásciklusuk,az újszülötteké rövid: mindössze 45-50 perces.

– Egy kisbabát az anyaméhben védelem, puhaság vesz körül. A kiságyban nincs már meg a körülölelő burok, ráadásul individualistább kultúránkban a társadalmi változások afelé mutatnak, hogy mindenki külön alszik. A kisbabától is azt várjuk el, hogy egyedül aludjon el, holott nem biztos, hogy képes rá. Ha megébred, felsír, vissza kell altatni szopizással, ringatással, testközelséggel, anyaillattal. Nemhiába népszerű sok családnál az együttalvás ellenpólusként, ráadásul az anya is tud így pihenni, könnyebben átvészeli a napot. A WHO azt ajánlja: a kisbaba 6 hónapos koráig aludjon egy légtérben a szülőkkel. Többet tud így pihenni. Ha anyatejes, akkor többet szopizik, kevesebbet sír. Megfigyelések szerint egyenletesebb lesz a szívverése, stabilabb a testhőmérséklete és kevesebb a mikroébredése, ha érzi, hogy a szülei a közelében vannak. Legyen biztonságos a kiságy, ne tudjon leesni a baba, kerüljük a párnát, a rácsvédőt, mindent, amibe belefúrhatja az arcát – erre is figyelmeztetett az előadó.

Az alvástréninget is szóba hozta, amelynek az a lényege, hogy a babát több-kevesebb időre magára hagyjuk egyedül az ágyában azért, hogy néhány nap vagy hét alatt megtanulja, hogyan kell a segítségünk nélkül elaludni.Mittli Éva kritikát fogalmazott meg az alvástanítási módszerrel kapcsolatban: hosszú távon csak árt a babának, hisz tulajdonképpen arra szoktatjuk vele, hogy ne jelezzen, amikor segítségre van szüksége, és ezzel az kódolódhat bele, hogy a nehéz helyzetekben nem kap segítséget. – A gyerekek csak akkor tudnak önállóan elaludni, amikor az idegrendszerük kellően érett ehhez. Ezt az érést nem szabad sürgetni. Az öltözést sem tanulják meg, ha nem tanítjuk meg fokozatosan. Inkább találjunk ki egy olyan módot, ami kölcsönösen jó gyermeknek, szülőnek. Az igény szerinti reagálás és az egymásra hangolódás a fő irányelv ebben is. Akkor lesznek magabiztosak és önállóak, ha mindig visszatérhetnek a szülőkhöz, ha biztos, megnyugtató pontot tudunk adni és nem támasztunk feléjük irreális elvárásokat.

És ha már szóba került a szeparáció: hasonló a helyzet reggel, amikor elszakadnak a gyerekek a szülőtől a bölcsődében, óvodában.

– Este, amikor együtt van mindenki, töltekezni akarnak, pótolni a napközbeni apa- és anyahiányt. Az összebújás, a családi együttlétek nekik is nagyon sokat jelentenek. Azért, hogy ne jelentkezzen problémaként, hogy nehéz számukra az elalvás vagy hogy rosszul alszanak, érdemes kialakítani egy jó rutint, ami megteremti a biztonságot és a szeparációs szorongásukat csökkenheti. A könnyű vacsora után a fürdés, pizsamába öltözés, fogmosás és mese legyen a sorrend – az utolsó már a gyermek saját ágyában. Teát, kakaót, csokit, koffeintartalmú ételt elalvás előtt már ne fogyasszanak. Sokakat a szénhidrát is felpörget, így nem tudnak könnyen az alvásra hangolódni. Ha egy mód van rá, a helyszín is legyen a megszokott. Ha annak tudatában alszanak el, hogy anya/apa elmegy a saját szobájába, de elérhető, akkor az is megnyugtató lehet a számukra. Ha lámpa mellett alszanak el, maradhat égve a lámpa. A kiszámíthatóság mindannyiunknak biztonságot ad, nekik is – mondta.

Fontos még, hogy az ágy a pihenés, a kényelem, az alvás helyszíne legyen, ne a tévézésé, az evésé, a telefonozásé és a mesenézésé. A büntetést se az ágyban töltsék. Érdemes nem siettetni őket az elalvással, mert elkezdenek tiltakozni ellene. Ne az elalvást, hanem a megnyugtatást, megnyugvást, a pihenést tűzzük ki célul és ugyanez legyen a cél a délutáni elalvásnál is a bölcsődében, óvodában.

Az altatás/alvás körüli lehetséges problémákat is megemlítette: elalvási és átalvási zavar, félelem a sötétségtől, rémálmok (2-3 évestől 5-6 éves korig, majd 9 éves korig jellemzők). Ha nappal zaklatottak vagyunk, mi, felnőttek is kevésbé alszunk jól éjjel, mondta. Igaz ez a gyerekekre is: ha változás van a családban, például költözés, haláleset, óvoda- vagy iskolakezdés, akkor nehezebben alszanak.