Egyfecske - Kötelezettség helyett áramlás

Az ünnepek örömteliek, boldogok, felhőtlenek is lehetnének, ha nem kötődnének hozzájuk társadalmi, családi, ilyen-olyan íratlan szabályok. Ezek a kimondatlan, néha kimondott sózsákok teszik terhessé, sokszor elviselhetetlenül nyomasztóvá azokat a pillanatokat, amik valójában pont, hogy a tehermentességről, a súlyok elhajításáról kellene, hogy szóljanak. A rugalmasság olyan varázspálca, ami segíthet átvészelni az ünnepi nehézségeket, mert az a nádszál, amelyik a tépázó viharban nem hajlik végérvényesen, az eltörik. Viszont nem kell mindent lenyelni, és ezt értem egyaránt az ételekre-italokra, valamint a különböző ilyen-olyan behatásokra. Sokan abból is lelkiismereti kérdést csinálnak, hogy nem tudnak magukra igent, ezáltal másokra nemet mondani. Inkább feláldoznak mindent a béke nevében. Nem azt kívánom ezzel mondani, hogy akkor félre az öszszes tradícióval, szokással. De azt igenis szeretném halkan, de határozottan súgni, hogy a kötelezettségek helyett a megélés, az áramlásban „levés” a valódi élet, aminek az ajándéka megfizethetetlen, s ebben rejlik a pillanatok, így az ünnepek átélésének művészete, nem a kényszeres megfelelésben.