Egyfecske - Kinek adjuk oda az erőnket?

Az év végi felspannolt állapot után sokan januárban ott találják magukat, ahol a part szakad. Ünnep kilátásban sincsen, az ajándékozásnak is befellegzett, sem eszem-iszom, sem dínomdánom, és még azok a fránya fogadalmak sem akarnak összejönni. Ez az, amikor eladjuk az erőnket a körülményeknek! Bár én nem kerülök eksztázisba pusztán a karácsony említésétől, de megértem, hogy sokan ekkor élik ki minden örömüket. Halkan jegyzem meg, szerencsésebb, ha azért az év minden napjára akad a lelki tarsolyban egy kis szív-csemege, úgy mindig sokkal könnyebb. De amikor az örömünket nem magunktól várjuk, hanem másoktól, ajándéktól, ünneptől, ételtől-italtól, nem teszünk mást, mint teljesen feladjuk azt, akik valójában vagyunk. Azt a csodálatos lényt, aki igenis képes beleállni az erejébe, félretenni a körülményeit, és elindulni a boldogság útján. Amíg ez külső tényezők meglététől, vagy nem lététől függ, garantált a boldogtalanság, a depresszió, és a kilátástalanság. De ha hajlandóak vagyunk visszavenni az erőnket, s felelősséget vállalni önmagunkért, akkor nagyot fordulhat velünk a világunk.