Üzenet az angyaloktól - A Meg nem született gyermek szobra Szombathelyen és Vas vármegyében

A Meg nem született gyermek szobrát a magzatukat vesztett anyák lelki sebeinek gyógyulásáért ajánlotta készítője a fiatal szlovák művész, Martin Hudáćek. A célja az volt, hogy a várandósság elveszítését vagy megszakítását követő vívódásaiban, mély fájdalmának feldolgozásában segítse a szenvedőket. Nagyon sok nőt kínoz a bűntudat magzatának elveszítése után, ha abortusz, ha spontán vetélés volt a halál oka. Magát hibáztatja, hogy a gyermek nem született meg. A szobor gyermekalakja vigasztalóan érinti meg a magába roskadt anyát, ezzel jelzi felé a megbocsátást, ami segít abban, hogy azt az anya önmagának is meg tudja adni.  

Gyógyulást, vigaszt nyújt: a nincsből lehet van 

A mű azzal a tágabb jelentéssel is bír, hogy nemcsak az abortusz során elvett, hanem a más módon elvesztett magzatok és gyermekek szimbóluma is. A traumában érintettek és a szobor hatása által megérintettek élménye lehet: a meg nem született vagy elvesztett gyermekeknek van további élete – lelki szinten lehetséges a velük való találkozás, és ezáltal vigaszt, gyógyulást nyújtanak.   

A térdelő, síró alakban megjelenik az anya feldolgozott vagy fel nem dolgozott gyásza, bűntudata, szinte hallhatóvá válik belső zokogása, hogy idő előtt búcsúzni kellett, és a „nincs” érzésével kell küzdeni tovább. Vannak, akik azt a fájdalmat élik át, hogy az elvesztett gyermek utáni űrt nem pótolja semmi, a helye mindörökre üres, a hiánnyal kell élni, és ez szenvedéssel jár. A mű másik alakja azonban láthatóvá teszi az elvesztett gyermeket, ami áttetsző üvegből készült, plasztikusan megragadja a megragadhatatlan – nem az élők sorában lévő – lényt, aki akármilyen rövid ideig is, de testet öltött lélekként már jelen volt egyszer a földi világban, tehát betölt(ött) egy helyet, az anya szívében (szíve alatt), és családjában is feltétlenül számolni kell és lehet vele.  

A nőkben nem csak egy felejthetetlen számadat, hogy valakinek hány terhességből hány gyermeke született vagy születhetett volna. Az elvett/elvesztett gyermekekhez is viszonyulnak a szülők, a testvérek, a nagyszülők is. A család érzelmi energiáiban, információs közegében előjönnek az elveszetthez való kötődések, gondolatok is – a kérdés az, hogyan válik feldolgozhatóvá a veszteség, hogyan fordítható át a „nincs” a „van”-ba? Ez a mű azt mutatja meg, hogy ezekre a gyerekekre is lehet családtagként gondolni, van további életük, és lehet kapcsolódni velük.  

A szobor az anya és a bármilyen módon elvesztett gyermek találkozási lehetőségét ábrázolja. Ezért érint meg mélyen sokakat, azokat is, akik nem abortuszt, hanem más jellegű gyermekelveszítést éltek át. Az üvegalaknak ugyan nincsen szárnya, de nyilvánvalóan a túlvilág, másvilág angyali figurája. 

Sok kis angyalka lehet körülöttünk 

A mű ­– ami egy anya és angyallá lett gyermekének kompozíciója – nem szívszorító, hanem feloldó kíván lenni, és hatásában az is. A vándorszoborral egy füzet is utazik: az installáció mellett található, lehet írni bele. Van, aki az elvesztett magzatáról ír, van, aki saját magáról, hálát adva, hogy nem lett elvett gyermek, megköszönve az életet Istennek, aki édesanyján és nagyapján keresztül harcolt érte; a sorokból úgy kivehető, hogy az édesapja volt az, aki őt nem akarta, és jóleső, hogy ezért még az apja halála előtt meg tudott bocsátani neki.  

Mint műről, azt írják e füzetben, hogy a szobor „csodás, lélekemelő élmény – bevésődik az ember emlékezetébe”. „Mélyen megérintett” – írta valaki, kiemelve, hogy épp Aprószentek napján látta. Az egyik bejegyzés így fogalmaz: „Mint édesanya, átérzem e csodás alkotás mondandóját, kisugárzását… Akinek nem volt ilyen tapasztalata, az is megrendül”. A füzetben fohászok szólnak Szűz Máriához – hogy az anyák bátran vállalják gyermekeiket, és hogy adjon békét a szívébe azoknak, akik szenvednek meg nem született gyermekükért. Mások Szent Jankához fordulnak: ki a gyermekáldásért kéri közbenjárását vagy az örökbefogadás lehetőségéért, ki lányai családjáért, ki saját két elvesztett magzatáért imádkozik hozzá. Volt, aki azt írta be, hogy gyertyát gyújtott a szobornál 2002-ben fogant, de elment babájáért.  

A kézzel írott lapokon olvashatunk tanúságtételt is: „Sok kis angyalka lehet most itt körülöttünk, a MI meg nem született gyermekeink. Nekünk is van kettő.  Az egyiküknek köszönhetem, hogy itt vagyok…, hogy gyakorló katolikus, hívő ember, nagycsaládos édesanya, szentségi házasságban élő feleség lett belőlem. Hogy… több mint húsz év távollét után újra elmentem a templomba. Mert amikor életem legsötétebb napján pont így rogytam térdre, mint ez a szoborként mintázott édesanya, eszembe jutott VALAKI… A kisbabánk elvesztésének fájdalma vezetett vissza a templomba, és itt megkaptam a megbocsájtást, a hit kegyelmét.”  

Ilyen még nem volt a világon 

A 2012-ben alkotott szobor alatt egy leírást találunk, amiben a művész elmeséli, hogy azzal kérték fel a mű elkészítésére, hogy mutassa be a poszt-abortusz szindróma következményeit, mert ez óriási probléma a világon, és nincs még ilyen témájú szobor. Akkor imádkozott, hogy szüksége lenne egy képre, ami megjeleníti a megbocsátást. Az ima nyomán alakult ki és tisztult le előtte egy kép, amely síró anyát mutatott, és egy gyermeket, aki az anya fejére téve a kezét megbocsát.  

Az egyház az élet szentségét hirdeti a fogantatástól 

Megkérdeztük Dr. Székely János megyés püspököt arról, hogy milyen gondolatokkal fogadta, és miként közvetíti e nagyon erős szimbólum üzenetét a híveknek.  

- Az abortusz az emberiség története utóbbi 60-80 évének nagyon nagy tragédiája. Jelenleg évente körülbelül 42 millió kicsi gyermeket ölnek meg az édesanyjuk méhében. Ez nem csak a kisgyermekek számára tragikus. Az esetek 95 százalékában nem egészségügyi indokkal történik meg a beavatkozás – vagy, hogy esetleg erőszakot követtek volna el egy lányon vagy asszonyon -, hanem általában magánéleti jellegű az ok, köztük a párkapcsolatok bizonytalansága. Az édesanya számára is tragédia az abortusz, mert a nőnek az egyik legszentebb, leggyönyörűbb küldetése, hogy életet adhat; ebben kap sebet ilyenkor – mondta a megyés püspök, aki azt is kifejtette:  

 – A szobor azért is gyönyörű, mert a kisgyermek alakja üvegből van. Ez egy kicsit jelzi, hogy a mennyekben, Isten világában ez a kicsi élet beteljesedett, nem a semmibe hullott; és az édesanyáért is imádkozik, áldását küldi. Odaátról egy gyermek mindent megért, mindent megbocsát, és áldásával kíséri a szülei életét. Vagyis a szobor kiáltani is akar a kisgyermekek életéért, és gyógyulást is akar adni az anyáknak a veszteség sebéből, illetőleg segíteni – akár olyan esetekben is, amikor nem abortusszal, hanem más módon veszítette el valaki a gyermekét.  

Egy háromhetes gyermeknek már dobog a szíve 

 Dr. Székely János püspöki szentmisével fogadta az egyházmegyében a szobrot január 15-én a Székesegyházban. Ott azt is elmondta a híveknek, hogy mindegy, hogy a harmadik vagy a hatodik hónapban vagy születés után vágják el a gyermek életét, az élet a fogantatástól kezdve szent és sérthetetlen.  

- Egy háromhetes gyermeknek már dobog a szíve. Egy hathetes gyermeknek az agyműködése már nagyon hasonló a miénkhez. A hetedik héttől kezdve a kisgyermek már vidáman úszkál a magzatvízben. A tizenegyedik héten megvan az összes körme, a tizenhatodik hét után kialakul az ujjlenyomata, ami elkíséri egész életében – idézte fel a magzat fejlődését.  

Hozzátette, hogy XVI. Benedek pápa azt írta, hogy a modern ember talán azért képes megtenni az abortuszt, mert nem látja, mit tesz. Ha a kicsi testet kitennék egy asztalra, ott kellene ugyanazokat a mozdulatokat végrehajtani, akkor képtelenek volnának megtenni, az orvos nem végezné ezt el. Dr. Székely János a Néma sikoly című filmet is felidézte a szentmisén, ami egy abortuszt dokumentál. 

Imádkoztak az élet tiszteletének kultúrájáért 

 A szentmise végén a papok letérdeltek a Meg nem született gyermek szobra elé, és elhangzott a megyés püspök által írott életvédő ima, amely hálaadás volt minden gyermekért, minden megfogant emberi életért. Úgy fogalmazott: „Annyi kincs van elrejtve minden gyermekben, annyi lehetőség, ami előjöhetne majd az életéből. Add, hogy minden megfogant kisgyermek a világra jöhessen és élhessen!  

Add, hogy az egész társadalom segítse az édesanyákat, különösen azokat, akik nehéz helyzetben vannak! ... Imádkozunk Urunk a várandósság ideje alatt meghalt kisgyermekekért is, akik nagyon hamar léptek be a Te szereteted és örömöd országába. A mennyei világ nagy kincsei ők, akik romlatlan és gyermeki lélekkel áldanak Téged. Adj a szüleiknek vigasztalást és erőt, adj nekik nagy és élő hitet, add, hogy érezhessék gyermekeik áldó jelenlétét az életükben!”  

Az imádság arról is szólt, hogy „az élet tiszteletének kultúráját építhessük fel, olyan világot, ahol helye van a megszületendő gyermeknek, az idősnek, a betegnek, a sérültnek is! Mennyei Atyánk, tedd világunkat olyan hellyé, ahol tisztelik, ünneplik, védik és oltalmazzák az életet!” 

A Meg nem született gyermek január 23-ig naponta reggel héttől este hét óráig látható a szombathelyi Székesegyházban, aztán útnak indul az egyházmegyében. Érdemes megnézni: az áttetsző gyermek szinte megszólal, miközben megsimogatja síró szülője fejét: „Anya, itt vagyok!”