A száz évvel ezelőtt született Szikszay Editre, Őriszentpéter díszpolgárára emlékeztek

Az őriszentpéteri köztemetőben Márkus-Oroszi Dániel református lelkész beszélt a tanítónőről, néprajzi gyűjtőről, akit a Szibériában töltött közel hétéves rabság nyomai élete végéig elkísértek. Szikszay Edit 1924. február 15-én született Szombathelyen. Tanítónő volt, akit 25 éves korában – 1949 februárjában – koholt vádak alapján hazaárulással és kémkedéssel gyanúsítottak, és 25 évre elítéltek mint a Szovjetunió elleni kémet. 

Közel hét éven át volt politikai rab. 1955 novemberében tért haza Őriszentpéterre, 1975-ben bűncselekmény hiányában rehabilitálták. Hazatérése után ismét munkába állt. Három nyelven beszélt, színes egyéniség volt, fogékony minden szépségre. A tanítás mellett elkezdte összegyűjteni az őrségi emberek mindennapi eszközeit. Az általa összegyűjtött csaknem ezer néprajzi eszközt az őriszentpéteri művelődési ház tetőterében állították ki, amely 2004 óta a Szikszay Edit Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény nevet viseli.