Az étkezést ne kössük feltételhez - Szákovics-Varga Ildikó védőnő, egészségfejlesztőt kérdeztük

Az újszülöttkortól kialakított rendszer nyomán alakul óvodás- és kisiskoláskorban, majd később felnőttként a megfelelő táplálkozás. Tekintsünk erre hosszú távú befektetésként, és legyen elsődleges szempont a saját és gyermekeink egészsége, nyomatékosítja a szakember. – A szervezetünk precíziós műszer: mindenre reagál, a jóra és a rosszra is. Amíg fiatal, nagyon sokáig kompenzál. Előfordulhat, hogy egy gyermek nem hízékony alkat, és amit eszik-iszik, az biztosítja számára a kellő energiát, de ha nem tanulta meg a jó mintát, nem jó ütemben, minőségben vagy mennyiségben eszik, és ezt viszi tovább felnőttkorában, akkor – kalkulálva az életkor előrehaladtával lassuló anyagcserével – egyenes út vezethet az elhízáshoz. A vezető halálokok között is ott szerepelnek a nem megfelelő táplálkozással összefüggésbe hozható betegségek, például a kardiovaszkuláris – szív- és érrendszeri –, az anyagcsereeredetűek, mint a cukorbetegség és a daganatos betegségek. 

Persze nincs kőbe vésve, hogy a felnőtt életében mindenki folytatja a gyermekként tanultakat: időközben bárkit érhet hatás, ami miatt tudatos fogyasztóvá válik. Másrészt megint a mérték kerül elő szempontként: ha egy gyermek elfogyaszt egy cukros süteményt egy születésnapi bulin, az nem okoz problémát, de ha mindennap sok édességet eszik, akkor a szervezete – ami alapvetően egyensúlyra törekszik – ezt egy idő után nem tudja feldolgozni, az egyoldalúvá váló táplálkozás következtében anyagcserezavar vagy PH-eltolódások alakulhatnak ki. Ildikó megerősíti a kutatások eredményeit: a túlsúly, az elhízás növekvő tendenciát mutat: a lakosság fele küzd ezzel, ami nagy probléma. 

– Magyar jellegzetesség az energiadús táplálkozás: szénhidrátot eszünk szénhidráttal –, amit nagyszüleinktől, szüleinktől hozunk. Régen az emberek nagy része, még ha városban élt is, a gyárakban valódi fizikai munkát végzett, és a mezei munka is kevésbé volt gépesített, nagy energiafelhasználást igényelt. Ma távirányítós, kényelmi életet élünk: nem kell kiszállnunk az autóból, hogy kinyíljon a kapu, a tévékészülékhez odamenni, hogy egy másik csatornára váltson. Mozgatjuk az egeret az irodában, és legfeljebb az iroda és a mosdó közötti néhány métert tesszük meg egy nap. 

Kaputól kapuig visszük a gyermekünket, nem kell súlyt cipelnie, nagy távokat megtennie. Ös - szességében: a táplálkozásunk megmaradt, az életmódunk változott, és sem gyermekként, sem felnőttként nem égetjük el a szükséges kalóriát. Másrészt könnyen, kevés energiabefektetéssel hozzájutunk a táplálékhoz: az előre elkészített, -csomagolt, magas energiatartalmú ételeket csak megvesszük a boltban, kicsomagoljuk és megesszük. Óriási a választék, kényelmi dolgokkal vannak tele a polcok, minden szezonban minden elérhető. De a választás rajtunk múlik, szülőként is erre szoktassuk a gyermeket. Csak egy példa: magyarázzuk el a kiskamasznak, hogy ha egy péksüteményt vesz egy energiaitallal, ugyanabból az összegből teljes értékű élelmiszerrel – teljes kiőrlésű buci, bele fehérjének sonkaféle, mellé zöldség és víz – is meg tudja oldani a bevásárlást. A kollégistát biztassuk, hogy ne félkész, előrecsomagolt termékeket vegyen. Mutassuk meg, hogyan készül el egy saláta vagy a spenótos tészta tíz perc alatt. A táplálkozásra elsősorban mint az élethez, a „túléléshez” szükséges dologra tekintsünk – az étkezést ne kössük feltételhez. 

Ne jutalmazzunk az étellel: ne ígérjünk édességet, gyorséttermi menüt az ötös bizonyítványért. Persze a teljes tiltás sem jó – válasszuk inkább az arany középutat: családi szabály lehet, hogy félévente egyszer elmegyünk gyorsétterembe. S végül: fontos a forrás is, ahonnan a tudást szerezzük a táplálkozásunkhoz. – Mindenhonnan ömlik az információ, gyors eredményeket akarunk elérni, pedig türelmesnek kell lennünk. Mindig a hiteles forrásokat keressük – táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek, dietetikusok véleményére érdemes adni vagy olyan oldalakat keresni, amelyeket szakemberek – dietetikusok, orvosok – vezetnek. A közösségi oldalakon talált, kiemelten egy összetevőre építő diétákat nem érdemes választani. A tudomány folyamatosan változik, szinte lehetetlen követni. 

Néhány alapvetést azonban érdemes betartani: naponta 4-5-ször étkezzünk, 3 és fél órával a lefekvés előtt szilárd táplálékot már ne fogyasszunk. Válasszuk a vizet folyadékpótlásra. A gyerekeknek naponta teremtsük meg a szabad mozgás lehetőségét. Figyeljük a táplálék-összetevőket, ami nem jelenti azt, hogy kis mérleggel a zsebünkben kell közlekedni és számolni a kalóriákat, csak tudjuk, hogy az adott mértékkel elfogyasztott mennyiséggel nem fogyunk, nem hízunk. Ha úgy érezzük, hogy vitaminpótlásra van szükségük a gyermekeknek, akkor inkább a komplex, multivitamin-jellegű készítményeket válas - szuk. Kiegyensúlyozott táplálkozás, elegendő testmozgás, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, a lelki egyensúly karbantartása – gyermeknél, felnőttnél ez a recept.