Egyfecske - Mit fogadunk el igazságunkként?

Bár a fizika törvényeivel meg lehet próbálni ujjat húzni, de tudható, ki húzza a rövidebbet. Állíthatom én, hogy a gravitáció nem is létezik, ha egyszer minden kérlelhetetlenül lefelé esik. Ugyanakkor számtalan olyan igazság létezik, ami nem egyetemes, s mi mégis hajlamosak vagyunk igazunkként elfogadni. De vajon tényleg az? Vannak kijelentések, amik úgy égtek be a köztudatba, mintha megingathatatlan igazságok lennének. A boldogságért küzdeni kell. Az élet harc. Az emberek türelmetlenek. A pénz gonosz. A harag erőt ad… Valószínűleg mindenki legalább tíz hasonló másikat tudna előrántani. Ezek azok a mondatok, amiket gyermekkorunktól kezdve úgy hallgatunk, kapunk mint jó tanácsokat, mint útravalókat, hogy ne érjen minket meglepetés. Aztán hogy, hogy nem az általunk igaznak vélt kijelentések végszóra megjelennek tapasztalatként az életünkben, s ha már tapasztaltuk is az igazságtartalmát, onnantól kezdve úgy ragaszkodunk hozzá, mint kutya a csontjához. Vajon újraírhatóak-e ezek a mondatok új, nekünk igaz igazságok formájában? Szerintem igen.