Robotika, privát felhő és rántott hús – A lukácsházi Kocsis Martinnal a holnap innovációiról is beszélgettünk

Kocsis Martin az Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium végzős tanulója. Két éve versenyzett először robotikában: része volt a magyar csapatnak, amely 162-ből a 3. helyen végzett Genfben, a nemzetközi First Global Challenge robotépítő versenyen. Tavaly Szingapúrban már mentorként segítette a magyarokat, akik 191 ország versenyében ezüstérmet szereztek. 

Kocsis Martin nagy tervekkel készül felnőtt életére a programtervezés-informatika területén. Ami már biztos: az érettségi után négy külföldi egyetem tárt karokkal várja.

A gimnázium díszes különtermében foglalunk helyet, máris adódik témaként a robotok tervezése, felépítése és a versenyeredmények, amelyekről lapunk is beszámolt. Martin reál beállítottságúnak mondja magát: érdekli az elektronika, a mérnöki tanulmányok. Nemrég fordult az informatika és a programozás felé. A robotika – mondja – az összes említettet szépen kombinálja, szerteágazó tudományágakat hoz össze és nagy kihívás, ezért is vonzotta. Két éve az MCC Középiskolás Programjában hirdetett meg pályázatot egy robotikát, programozást oktató magyar céggel együttműködve, akkor csatlakozott. A négyfős csapat részeként jutott ki a svájci megmérettetésre, egy évvel később mentorként Szingapúrba. Az okosolimpiákon kívül legó robotika versenyen is indult: csapatok ellen versenyezve, egyedül bejutott az országos döntőbe. Az is hamar kiderül, hogy nem csak a versenyekre koncentrál: az ideje nagy részét otthon, „hobbi projektjeivel” tölti.

– Autodidakta módon fejlesztem magamat. Különböző kurzusokat végzek az interneten keresztül: az informatikán belül a networking (hálózatépítés) és a mesterséges intelligencia (MI) érdekel. Most például az összes Bud Spencer–Terence Hill film minőségét feljavítom, az MI segítségével újra elkészítem a szinkront hangcserével, és feltöltöm majd a YouTube-ra. Programozással is foglalkozom: játékokat fejlesztek otthon, ugyancsak a mesterséges intelligenciával. Akkor kezdtem, amikor még újdonság volt a Chat GPT (mesterséges intelligenciával megtámogatott nyelvi modell, amely forradalmi áttörést jelent: a chatbot az egyszerűbb kérdések megválaszolása mellett olyan komplexebb feladatokat is teljesít, mint a versírás és a programozás) – alapkódokat írattam meg vele, azokat raktam össze kétdimenziós vadnyugati játékban úgy, hogy a grafikát is én készítettem hozzá – magyarázza.

S hozzáteszi, hogy a tavaly őszi robotikaverseny után azért nem volt komolyabb projektje, mert az érettségire kezdett készülni és az egyetemi felvételire koncentrálni.

– Az eredményeim és az érdeklődésem alapján a mentorok azt javasolták, hogy külföldön tanuljak tovább. A verseny után egy oktatási ügynökséghez fordultunk, amely kifejezetten a külföldi felsőoktatással kapcsolatban ad tanácsot. Ők elsősorban Angliát és Hollandiát ajánlották. Öt elit egyetemet jelöltünk meg (Newcastle, Warwick, Lincoln, Plymouth és Oxford Brooks). Egy kivételével mindegyik válaszolt: feltételes ajánlatot küldtek, hogy felvennének – azóta eleget tettem a kritériumoknak. Egyet választok majd, annak fogadom el az ajánlatát. A kör szűkül, Plymouth tűnik nyerőnek, amely Anglia hatodik legmodernebb egyeteme, jó ösztöndíj-lehetőségekkel. A computer science (számítógépes tudományok) szakot jelöltem meg – ide tartozik a robotika, az MI, a kiberbiztonság, az informatika legtöbb ágazata – én elsősorban a robotika miatt választottam, de bármelyik szakirányból lehet majd doktori képzést végezni. Technológiával akarok foglalkozni, ami Magyarországon és globálisan is az MI révén elképesztően kilő majd az elkövetkező húsz évben.

Martin tudatosan tervezi a szakmai életútját – a legtöbb kortársánál előbbre jár. Szereti jó előre tudni, hol tart majd és mit fog csinálni, és nem csak szellemiekben.

– A megjelenésemen és a beszédkészségemen is van még mit csiszolni. Fogszabályozóra lesz szükségem, edzeni szeretnék és közelharcot tanulni. Introvertált vagyok, az emberi interakciók nekem nem jönnek könnyen, ezt is gyakorolnom kell még. A tanulmányokat illetően: a diplomaszerzés és néhány évnyi akár multis munkatapasztalat után azt tervezem, hogy céget alapítok, már utánanéztem a részleteknek. Később szívesen visszajönnék Magyarországra, hogy visszaadjak a tudásomból, akár úgy, hogy egy cég magyarországi kirendeltségénél dolgozom. Már csak azért is, mert rajongok az anyanyelvemért, ami logikus és gyönyörű, a negyedik legnehezebb nyelv a világon. Addig pedig várakozással vagyok a nemzetközi közeg felé.

• Erősségei között a problémamegoldást említi, legyen szó videószerkesztésről, játékprogramozásról vagy az élet más területeiről a hétköznapokban. 
• Az iskolában képszerkesztést vállalt, végigjárta a felsős osztályokat a robotversennyel kapcsolatban: prezentációkat tartott. A családja is számíthat rá, „akiknek nagyon sokat köszönhet”: ha édesanyja kéri, a közösségi házban filmeket szerkeszt, videót vág, zenéket állít össze. 
• A filmeket, sorozatokat különösen szereti, zenében a klasszikus, barokk, romantikus dallamok a kedvencei. Közösségi ember is, az osztálytársai közül hatan fiúk jóban vannak, de alapvető számára, hogy eleget lehessen egyedül, gondolkodhasson.

A siker titkát a kemény munkában és a kitartásban határozza meg. Einsteint idézi: „A zseni 1 százalék tehetség és 99 százalék kemény munka.” Ha az ember meg akar csinálni valamit, azt vegye komolyan, figyeljen a részletekre és tartson ki, amíg be nem fejezi, mondja. Van, aki őt is zseninek mondja, ám ezt nem hiszi magáról, még akkor sem, ha könnyen tanul, fotografikus memóriája van és hallás után könnyen megjegyez dolgokat.

Végül arról kérdezzük, hogy nézne ki egy ideális nap az életében. – Tízkor kelnék, és ki sem mozdulnék otthonról. (SSD-meghajtóról) privát felhő alkalmazást csinálnék és saját böngészőfelületet alakítanék ki, miközben zenét hallgatok. A nap fontos állomása a finom ebéd: rántott hús és krumplipüré együtt a családdal. Lehet, hogy ez unalmasnak hangzik másoknak, nekem ilyen lenne az álomnapom.