Akire már kétszer fogtak fegyvert - Kiss Szilárd edzőként, tanárként és rovargyűjtőként is igyekszik a maximumot nyújtani

- Miután abbahagytam az élsportot kipróbáltam az edzősködést is. Többek között Németh Zsolt hívására a Dobó SE kötelékében is dolgoztam, ám picit csalódásként éltem meg a dolgot. Aztán egy 10 éves szünet után ismét érkezett egy felkérés tőlük, hogy próbáljuk meg újra a közös munkát, ám picit más alapokon. Egy önálló csoportot ajánlottak nekem, amit én elfogadtam. Most már 2,5 éve ismét együtt tevékenykedünk– fogalmazott Kiss Szilárd, aki úgy gondolja, hogy manapság már jóval inkább kész a kompromisszumokra, mint korábban volt. Hozzátette: egyre nehezebb olyan gyerekeket találni, akik vállalják a dobóatlétikával járó rengeteg munkát. Így viszont egyre nagyobb szükség van olyan edzőkre, akik képesek a fiatalokat a sportolás érdekében megszólítani.

A gyerekek számára viszont remek példakép lehet az a Kiss Szilárd, aki több mint 2 évtizeden át magyar csúcstartó volt súlylökésben.

- Ez egy érdekes történet, mivel a Magyar Atlétikai Szövetség összevonta a rekordokat. Így most már az a Biber Zsolt a csúcstartó, aki fedettpályán távolabbra jutott, míg én szabadtéren. Ez amúgy nem jelent azonos feltételeket. Így az én csúcsom ennek a döntésnek lett az áldozata, de mi magyarok az összevonásnak köszönhetően 20 centivel közelebb kerültünk a világ élvonalához. Az én időmhöz képest ma már 2 méterrel nagyobbat kell dobni az olimpiai kvalifikációhoz. Nagyon sokat fejlődött azóta a technikai és az erőnléti képzés is – mondta a hatalmas termetű egykori atléta, aki bizony a korábban elvégzett rengeteg edzésmunka miatt azért már picit nehezebben mozog. Bár szerinte a siker záloga a szívben, a lélekben lakik. Az atlétikáról szóló rész lezárásaként természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit vár a párizsi olimpián Halász Bencétől.

- Reálisan nézve bízhatunk egy éremben, de minimálisan egy döntős helyezésben. Nem lesz könnyű, mert most hirtelen jönnek elő a 80 méteres dobók. Van, aki hirtelenjében 6-7 métert is fejlődik. Viszont ha sérülésmentes lesz a felkészülése, akkor jogos lehet a bizakodásunk. Nem szabad terhet tenni a vállára, mert a saját elvárásai is nagyok. De még most is igen fiatal versenyzőnek számít, akár két-három olimpiai is várhat ezen kívül még rá, ha persze bírja a teste a terhelést – jósolt egy picit a Neumann János Általános Iskola testnevelője.

- A Dobó SE égisze alatt egy 20 fős csoportot viszek. Közülük tizennégyen az iskolánkban tanultak, illetve tanulnak. Érdekes, hogy közöttük sokkal több a lány, mint a fiú. Tény, hogy egyre kevesebb a gyermek ebben a sportágban (is), de ez ma már egy mobiltelefonos világ. Teljesen másként szocializálódnak a fiatalok, és persze azért a TAO-s sportágaknak óriási az elszívó hatása. De ezt a generációt a testnevelésórákon sem egyszerű mozgatni. A különböző iskolai házibajnokságok pedig általában érdektelenség miatt maradnak el – mondta Kiss Szilárd, akinek fiúgyermeke nem lépett az édesapja nyomdokaiba, ugyanis a kezdeti zenei próbálkozások után kosárlabdázásra váltott, a dobóatlétika nem volt vonzó a számára.

- Hunor hat-hét évesen már járt velem például fénycsapdázni, azaz rovarokra vadászni. A lelkesedése úgy az általános iskola 8. osztályáig tartott, azóta viszont saját hobbija van: régi katonai dolgokat gyűjt. Ásványokat még néha-néha gyűjtöget, de rovarokat már nem. De ezt nem is bánom, mert az utóbbi években annyira szigorodtak a természetvédelmi törvények, hogy hazánkban manapság nem nagyon érdemes ezzel próbálkozni. De rovar is sokkal kevesebb van egész Európában. Ez a növények beporzásában igen komoly problémákat okozhat. Utánozhatjuk majd a japánokat és ecsettel végezhetjük ezt a dolgot mondjuk a méhek helyett. A permetezés, a műtrágyázás, a klímaváltozás alaposan megtette a negatív hatását - tekintett előre a szomorú jövőbe a nehézsúlyú lepkegyűjtő. Így ő is kénytelen olyan távoli helyekre utazni, mint például Francia Guyana.

- Három expedíción jártam már ott. Alaposan be is jártam. Megnéztem az Ördög-szigetet is, ahol a híres Pillangó is raboskodott. De engem azért a valódi rovarok jobban érdekeltek. Viszont a La Nina jelenség miatt ott is jóval kevesebb az, amire vadászhatunk, csapdászhatunk. Amúgy idén nyáron Örményországba szerettem volna elmenni, de mivel térdműtét vár rám, ez nem igen fog összejönni. No, meg a hadihelyzet is eléggé bonyolult lett arrafelé. Így aztán az őszi, avagy a téli szünetre maradhat a biztonságos Francia Guyana, avagy Peru. Jelenleg a világ forrong, így nagyon nehéz előre tervezni – fogalmazott Kiss Szilárd, akire már azért többször is fogtak utazásai során fegyvert.

- Ez megtörtént velem Peruban, ahol pisztolyt szorítottak a fejünkhöz és mindenünket elvették. Francia Guyanában, a suriname-i határ közelében sok a magánerdő és egy ilyenben csattant mögöttem a Kalasnyikov závárzata. Szerencsére a tulajdonos elhitte, hogy a csoportunkat alkotó négy jól megtermett férfi igazából lepkegyűjtő. Elmondása szerint rengeteg menekült érkezett Haitiből és ők mindent lopnak, amit csak érnek. Így közbiztonságról nem is igen lehet beszélni. De ettől függetlenül érdemes odamenni, mert még mindig ezer darab rovart szabad tőlük hazahozni. Mivel Franciaország egyik megyéjéről van szó, ezért ez egy egyszerű és tisztességes módja a gyűjtésnek. Persze a megfelelő engedélyek, dokumentumok birtokában – zárta szavait Kiss Szilárd, akinek konkrét célja már nem nagyon van a rovargyűjtés területén. Viszont továbbra is szeretne minél több helyet, több kultúrát megismerni a nagyvilágban. Mondja ezt annak ellenére is, hogy tapasztalatai alapján az embernél veszélyesebb faj nem él a földtekén. A legnagyobb problémának viszont azt tartja, hogy egy nap csupán 24 órából áll, így néha nehezen jut ideje a számára fontos dolgokra, melyek élén természetesen a családja áll.