„Ha feleannyi energiám lenne, mint neked, már örülnék.”

Nem újdonság, hogy a kisebbik gyermekünk a kávéfőzővel együtt kel, s míg mi elkortyoljuk az éltető feketét, ő begyűjti a napi működéséhez szükséges öleléseket. Ilyenkor mindig érdeklődve megkérdezi azt is, miként aludtunk.

 A minap azt találtam felelni: „Ha feleannyi energiám lenne, mint neked, már örülnék.” 

Ötévesekhez illően a benne lakozó gyermeki képzelet és a bölcsesség egyszerre megtalálta a megoldást: ad az övéből, van neki elég, a szívében raktározza. Már jött is három cuppanós az egyik, majd a másik oldalamra, és hogy biztosan elérjenek a lábaimig, jól be is masszírozta őket az arcomba. A dózis, ha nem is a végtagjaimban, de valahol máshol mégiscsak hatni kezdett. Fáradtság ide vagy oda, mosolyogva telt a nap hátralévő része.