Elfeleztek egy krumplit a szombathelyi Fő téren az ír–magyar barátság jegyében

A Bloomsday kezdetben írországi, mára nemzetközivé vált évente megtartott irodalmi ünnep, amely nevét James Joyce Ulysses című művének egyik főszereplőjéről, Leopold Bloomról kapta. Azon a napon, június 16-án tartják, amelyen a regény cselekménye játszódik, 1904-ben. A fikció szerint Leopold Bloom (Virág Lipót) édesapja, Virág Rudolf Szombathelyről kivándorolt magyar zsidó. Orbán Róbert húsz évvel ezelőtt kiderítette, hogy a szombathelyi Fő tér 40–41. szám alatt valóban élt egy Blum nevű család, ezért a Blum-ház szolgál a rendezvények színhelyéül.

24. alkalommal szólalt meg együtt az ír, aztán a magyar Himnusz a szombathelyi Fő téren, a két nép Joyce inspirálta barátsága jegyében szombaton kora délután. A városi fúvószenekar muzsikája hívta fel a figyelmet a Bloomsday Fő téri eseményeire, Koczka Tibor alpolgármester utalva a napokban nyakunkba kapott több zuhéra, egy ír mondást idézett, miszerint „Ha látod a hegyeket, esni fog, ha nem látod, már esik.” Jövőre lesz negyed százada, hogy Szombathely évről évre megtartja a Bloomsdayt – mondta –, a regény cselekménye szerint itt született Virág Lipót édesapja. Köszönhetően mindazoknak, akik elindították és ápolják ezt a hagyományt, jelentős kulturális programmá bővült a rendezvény. Amikor a Szombathely Európa kulturális fővárosa programot összeállítottuk, végiggondoltuk, mik a városunk legfőbb értékei, és a nemzetközi Bloomsday köztük van, így ezt kiemelt rendezvényként fogjuk kezelni. Az alpolgármester zárásként ismét egy ír mondást idézett: „Ahol szeretet van, nem nehéz megfelezni egy krumplit” – mondta, és Pat Kelly nagykövettel szimbolikusan el is felezett egyet a színpadon, jelezve: Írország a barátunk. A nagykövet magyarul szólalt meg: Jó napot!, aztán fordították a mondandóját, amelyben örömét fejezte ki, hogy ismét itt lehet Szombathelyen, azon a napon, amelyen az Ulysses játszódik.

A Bloomsdayt 1954-től tartják, akkor ünnepelte először néhány ír író. Azóta jelentős nemzetközi ünneppé bővült, amit mindenütt ünnepelnek a világon. A nagykövetség rendezvényei között is fontos helyen áll a szombathelyi megemlékezés – osztotta meg a közönséggel Pat Kelly. – A város és a követség között kialakult kapcsolat az évek során erőssé vált, és ezt mi nagyra értékeljük, és köszönjük dr. Puskás Tivadar polgármesternek, Koczka Tibor alpolgármesternek, a James Joyce Társaság tagjainak, és mindenkinek, akik segítik ezt a rendezvényt, köztük Orbán Róbertnek, Feiszt Györgynek, Parais Istvánnak, Prieger Szabolcsnak is. Hálásak vagyunk James Joyce-nak, hogy felismerte, elismerte a magyar nyelvet és kultúrát, és elérte, hogy Szombathely kiemelt szerepet kapjon a világban. Nemcsak Joyce megünnepléséről van szó, hanem arról is, hogy ez alkalmat ad az ír–magyar barátság ápolására. Külön öröm, hogy délelőtt meg tudtuk látogatni a jáki templomot és temetőbeli kápolnát, ahol Szent Patrik portréja látható, akit Írország védőszentjeként tartanak számon. Délután pedig a Joyce Társaság programjaként koncert volt a Bartók Teremben: Csalog Gábor zongoraművész előadása Kurtág György műveiből. Nagy Csaba grafi kusművész bevezetőt mondott a színpadon az ELTE SEK Művészeti Intézete szabadtéri kiállítása elé, kiemelve, hogy a Bloomsday kortárs művészeti esemény, fontos, hogy a fi atalok is itt legyenek. A Mikro-makro című kültéri festészeti kísérlet során az utcán készítettek műveket a hallgatók. A moziban kapott helyet egy másik projektjük, amelynek témája a csatornafedelek – mi mindent zárnak el előlünk? Jelezve, hogy van (legalább) egy másik világ, amely kívül esik a látókörünkön. Ezután a jelenlévők részvételével úgynevezett Joyce-labirintust alakítottak ki a szökőkút körül, vagyis az Ulysses angol és magyar nyelvű oldalait csipeszelték ki az előre kifeszített madzagokra. Majd megkezdődött a szokásos pecsételés: Bloomsday feliratokat nyomtak porcukorral a térre, és amerre elvonultak: a Bartók Terem felé, tovább a többi programra.